Hát van neki bőven! Csak éppen senki nem akarja - vagy csak nagyon kevesen és titokban – levonni őket. Már legalábbis azon személyek közül, akiknek a tanulságok levonásával kialakuló véleménye hatással lehet mindennapi életünkre. Mert egyebekben hallhattuk boldog-boldogtalan agymenését az eseményekkel kapcsolatban.

A balliberális globalisták szerint meg kell őrizni Spanyolország egységét. Velük ért egyet a román kormány is, amely valamiért érintve érzi magát függetlenedés témakörben. A jobboldal, élén hazánk kormányával a katalán függetlenség pártjára állt, mivel valamilyen nyakatekert logika szerint párhuzamot látnak Székelyföld autonómiakérdésével.

/Javítás: 2017.10.12./ Muszáj tennem annyi kiegészítést, hogy a magyar kormány a katalán népszavazás és esetleges  függetlenedés körüli mizériát formálisan spanyol belügynek nevezte. Ezzel együtt informálisan több kormányközeli politikus, illetve a jobboldali médiumok inkább üdvözölték a katalán függetlenedési törekvéseket. 

Nem mintha bármit is számítana a véleményem, de mindkét oldal ügyhöz való viszonyulását ostobaságnak tartom. Sőt, kifejezetten károsnak az összes figyelembe vehető szempontból.

Kezdjük Brüsszel attitűdjének kivesézésével. Az Unióban jelenleg az EU vezetőinek elképzelése szerint a nemzetállamok jogi értelemben vett felszámolása folyik. E folyamatnak nagyon sokat árt, ha egy jelentős gazdaságot magáénak tudható, egyébként a központi direktívákat mindig kritikák nélkül végrehajtó államban nemzeti függetlenedési törekvések ütik fel a fejüket. Van elég bajuk Orbán Viktorral és a magyarokkal, nem kell még a katalánok rosszul időzített balhéja is.

Nyilván ezért nézte elégedettséggel végig a teljes nyugati vezetés és az ENSZ, élén az éppen aktuális senkivel, ahogy a spanyol rendőrök véresre verik, s mint rongybabákat húzgálják a földön a katalán polgárokat. A Fényességes Brüsszeli Szovjetek pedig elintézték annyival, hogy ez Spanyolország belügye. Ej, Sztálin de büszke lenne rájuk!

Minden túlzás nélkül állíthatom, ha ennek a véres-brutális rendőri akciónak csak egy enyhébb változata történt volna nálunk 2010 után, már megszálltak volna minket az ENSZ Békefenntartók, a világ összes államának vezetője sivalkodva nácizná a magyarokat, megvonnák még a levegővételhez való jogunkat is. A magyarokról beszélek, nyilván nem a hazai internacionalistákról, akik 2006-ban levezényeltek egy a spanyolokénál is durvább attakot anélkül, hogy abban Brüsszel vagy az ENSZ bármi kivetnivalót látott volna.

Így működik a liberális demokrácia: ha a fél világ beledöglik is, mindenkiből progresszív, a jövőre nyitott baloldalit nevelnek. Ezt most a katalánok is szépen megtanulták. Ugyan mit mondhattak annak a majomnak, Carles Puigdemontnak, aki feltüzelte őket, hogy a nagy parlamenti beszédjében szépen bejelentette, hogy behúzzák fülüket-farkukat?

Értse meg mindenki, ők a legjobbat akarják, a legjobbnak meg nem kell alternatíva. Olyannyira nem kell, hogy mindazok, akik egyéb lehetőségekről, másmilyen világnézetekről beszélnek, azokba a legjobb eljövetele érdekében szépen belé is fojtják a szót. No, nem képletesen, hanem igaziból. Egy demokrata ad az ilyesmire, hiszen a hagyományaik kötelezik őket.

Még sem ez az oka, hogy a hazai jobboldal nagy örömködését a katalánok függetlenségi törekvései kapcsán ostobaságnak tartom. Abszolút helyesnek vélem, ha önmagunkat Brüsszel ellenében határozzuk meg, s az egyes ügyekben is kinyilvánítjuk ezt a szembenállásunkat. Már, ha van értelme!

Viszont a katalán történet és Székelyföld, illetve Erdély esetleges autonómiája között nem létezik párhuzam. A legkisebb hasonlóság sincs a két eset között. Katalóniát katalánok lakják, egy egységes nemzet, míg Erdélyt többnyire románok, akik aligha akarnának elszakadni az anyaországtól, és Székelyföldön sem látszik egyelőre a magyar többség autonómia utáni vágya.. Katalónia függetlenedésével tehát egy centivel sem jutnánk közelebb az erdélyi és/vagy székely autonómiához.  

Amiben mégis közös nevezőre lehet hozni a két terület kérdését, az a politikai nemzet fogalmának tarthatatlansága. A nemzet-fogalom szakrális vetületének kiüresítése, a lelki közösség felszámolása ide vezet. Ide vezetett Trianonban is és ide vezetett Spanyolországban is. És ezt pont egy magát kereszténynek tartó kormány ne értené?

S ha már éppen szóba kerültek a románok, akkor idézzük fel Mircea Eliade gondolatait a kultúra, mint emberi közösség és a vallás kapcsolatáról. Álláspontja szerint a vallásban az az emberi lényeg mutatkozik meg, amely antropológiai sajátja minden halandónak, s ami az istenhit elegyítő vonzerejében a kulturális különbözőségeket megszünteti. Eliade a kultúrát az egyénnek a mindenségben való lélektani jelenléteként fogja fel.

Világos, hogy egy modern társadalomban, ahol a vallásnak már nincs meg az „elegyítő vonzereje”, találni kell más erőt, amely a kulturális különbözőségeket képes áthidalni és a társadalmat lélekben egységessé kovácsolni. A szent és a profán című művében rávilágít arra, hogy miként idegenedik el önmagától az a társadalom, amelyikben az emberi elbizakodottságból táplálkozó profanitás kiöli a szentséget.

Katalónia függetlenségi törekvéseinek támogatása nem segíti a határon túli magyarok ügyét, hanem éppenséggel nehezíti. Lásd, a román kormány azonnal reagált és az államok területi egységének sérthetetlensége mellett állt ki. Szerintem fölösleges és fölöttébb árulkodó volt ez a kiállás, mivel Románia területi egysége nem forog veszélyben. Leginkább azért, mert az ott élő magyar kisebbség és az anyaország kapcsolata talán, ha nyomokban tartalmazza a lelki közösségbe tartozás igényét.

Az Erdélyben élő magyarok az anyaországbeli magasabb életszínvonalra vágynak alapvetően, s a történelmi közösségünk csak másodlagos szempont. A magyarországi magyarok egy jelentős része pedig egyenesen gyűlöli a határon túli magyarokat. Inkább fogadnának be százezer szám muszlimokat, mint akár csak egy erdélyit is. Egy ilyen viszonyból bizony nem lesz boldog házasság.

Pláne úgy, hogy az EU semmitől sem retteg jobban, mint egy erős magyar nemzettől. Még rá sem száradt szegény katalán szavazónak az orrára a spanyol rendőr rúgása nyomán kiserkenő vér, Brüsszel máris egészpályás letámadást indított hazánk ellen. A bürokraták megnyugodtak, foglalkozhatnak ismét az Európát sújtó legnagyobb problémával, a magyarokkal.