Aki hatost dob, az jelölt lehet. Gondolom, legalábbis, mert lassan az összes politikai életművész előlépett miniszterelnök-jelöltté. Mérhetetlen pártok mérhetetlenül öntelt figurái versengenek azért, ki lehetne a legnagyobb látványosság az Ellenzéknek nevezett bolhacirkuszban.

Lajoska, hármas szaltó! – mondta Bagaméri, a cukrász a Kemény kalap és krumpliorr című ifjúsági filmben, mint bolhaidomár. És lám, Lajoska még a hármas szaltónál is nagyobb truvájt tudott bemutatni, miután hóttrészegen, félig behugyozva graffitizni kezdett a veszprémi éjszakában, amúgy Orbán buktatósra véve a figurát.

Hogy a „főnök” mennyire tett jót ezzel a kis performanszával a gyámolítottjainak, a Jobbiknak és Vonának, azt nem tudhatom. Inkább csak gyanítom, az ő törzsközönségük olyanokból áll, akik, ha az agy barázdáltságáról hallanak, vetőmagot kapnak elő a sutból. Vona egyébként sem az a könnyen eltántorítható fajta. Ő inkább olyan, mint a Titanic-ban a hegedűsök: hiába süllyed a hajó, ő akkor is húzza a nótáját.

De legalább egy mérhető párt nevében tetszeleg a jelölt szerepében! Olyannyira mérhető a Jobbik, hogy mindkét oldal széléről vannak rajongói. Azt sem tudjuk, melyik oldalon áll, viszont a mentálisan hajléktalanná váltakat jobbról és balról is jól összeszedte. Az egyik oldal nyálcsorgató idiótáinak cigányozik és zsidózik kicsit, a másik oldalénak meg szidja a határon túli magyarokat és Soros Györgyért tüntikézik. És igaza van, mert „minél retardáltabb, annál aktívabb” szavazók mindkét oldalon vannak.

Ezzel szemben Botka László, a baloldal eddigi üdvöskéje, a jelöltek jelöltje most szépen lemondott erről a tisztességről. Nyilván nem akart másfél millió agyhalott megváltója lenni. Feltételezem, vissza-visszanézte magát olykor a tévében és megjegyezte a feleségének: „Te, hogy ez a pali mennyi baromságot hord össze!”. Mert ezt tette, nem mást. Ugyanis ezt várták tőle. Az európai baloldal összes téveszmés képzelgéseit felmondta, mint a házi feladatot.

Most komolyan, volt, aki elhitte, hogy egy ilyen kaliberű politikus, mint a Botka, valóban egyetért az EU balliberális elmebajával? A fazon reálpolitikus, ezért nem lépett eddig az országos politika porondjára. Vajon ki hülyíthette be, hogy vállalta a bohóc szerepét? Mindegy, a lényeg, hogy időben elhagyta a manézst.

S most, hogy az egyetlen fajsúlyos ellenzéki nincs színen, előbújnak a zugokból a maradékon lakomázó embercsótányok, Lattmann Tamás, Karácsony Gergely, Gyurcsány Ferenc, és így tovább. Lám, milyen is ez a közeg, a politikai lakoma zsíros falatjait habzsoló kormánypárti ízeltlábúak, a pártmédia kórusától kísérve okádják Botkára a legelképesztőbb hazugságokat visszalépésének okaként, támaszt nyújtva ezzel az ellenzék hitványabbjainak, akik ugyancsak Botka ekézésében látják felemelkedésük biztos módját.

Köpés.

A magyar baloldal ezúttal az internacionalizmusába fulladt bele. Annyira túl akarnak emelkedni a nemzeten, a magyarságukon, hogy az EU mainstream önpusztító metodikáját kritikátlanul vették át és mantrázták a végletekig. Az iszlám invázió kapcsán a megfontolás látszatát is elkerülve vezették volna bele a magyarokat a pusztulásba. Ha csupán ebben az egy esetben erőt vesznek fajtájukra jellemző primitív nemzetellenességükön és megértik, hogy az özönlő agresszív hordák befogadása mögött nincs racionális nagyközösségi érdek, a Fidesz bajban lehetett volna.

Szerintem ebből lett elege Botkának. Egy sikeres polgármester ismeri az emberek véleményét, ezért pontosan tudta, hogy bár a kerítésbontós szöveg Brüsszelnek bizonyára tetszik, de a magyar embereknek aligha. Kicsit tovább szajkózza a pártpropagandát ez ügyben és a jövő évi polgármesteri parti is elúszik.

Egyébként azt is helyesen mérte fel, hogy Gyurcsánnyal nincs győzelem semmilyen módon. Hiába hoz szavazatokat balszélről, a sokkal nagyobb számú bizonytalant viszont teljesen elijeszti. El is mondta győzelmi beszédét ez a táncos lábú idióta, amint a szegedi srác lekerült a színről. Az ATV-n előadott egy váteszparódiát, amely szerint ő előre látta, mi fog történni.

Innentől aztán senki nem fogta vissza magát a démonokratikus oldalon. Lattmann Tamás, egy pártnélküli liberotalibán egyenesen azzal jött elő, hogy a baloldalon mindenki őt akarta jelöltnek, de valakik megfúrták. Most sokan azt kérdezik, „ki a tököm az a Lattmann Tamás?” Egyébként egy kiváló jogász, aki nincs tisztában saját lehetőségeivel. A Facebook-on siránkozik, hogy őt mennyire üldözik, amiért ő a legalkalmasabb miniszterelnök-jelölt lett volna, néhány tucat ismerőse meg adja a lá a lovat, hogy „Tomi, te vagy a legjobb!”

Karácsony Gergely egy Fidesz maffiát elűzni akaró Facebook-csoportot hozott létre, amellyel önmagát fényezi, mint olyan államférfiút, amilyen Marcus Aurelius óta nem született. Ha ezt a szánalmas sorsú mentális hajléktalant veszem alapul, Lattmann egész jó választás lenne.

Természetesen megszólalt minden megszorító-csomagok ősatyja, a panamai doktor Bokros Lajos is. Borvirágos orra alatt elmormolt néhány igét, amivel a kutya nem törődik. A baloldalnak nevezett vándorcirkuszban ő a bolhás korcs, akibe már belerúgnia sincs kedve az embernek.    

És persze ott van a zöldségpárt is, az LMP. Ezek teljesen komolyan veszik a liberális kvótákat, és tojnak rá, hogy futóbolond, a lényeg, hogy egyedüli pártként egy nőt jelöltek. Mondhatnám, hogy az esélytelenek nyugalmával, de ezek véresen komolyan hiszik, hogy egy bolhafingnál többet számítanak. Pláne, hogy Ron Werber is megérkezett megkoronázni ezt a szellentést. Szél Bernadett átszellemült arcára pedig hivalkodóan kiült a butaság és úgy maradt. Nem is hagyja el ajkait egyetlen józan gondolatból született szó sem.    

Az is igaz, hogy Magyarországon nem választunk közvetlenül miniszterelnököt, hanem pártoknak adunk felhatalmazást. Így nézve, nem mindegy kik a jelöltek? Pláne, hogy egyetlen, - ám ebben közös – mondandójuk, hogy „Orbán takaroggy!” Na, meg az, hogy „mindent ellopnak”. Ja, az eszeteket is jól ellopták, nyomoroncok.

A választásokig még van félévünk. Ez idő alatt alkalmunk lehet megismerni további játékosokat is, akik a világmegváltó politikai társasjátékban hatost dobtak, ezért Jelöltek lehetnek. Például a megújulásra mindig kész MSZP előhúzhatja az örök fiatal Kovács Lacát. A Heller-Bauer-Konrád trojka pedig majd egy asztalhoz ülteti a fényes tekintetű Vona Gáborral, hiszen a cél szentesíti az eszközt. Arról nem szólva, hogy ez a harc lesz a végső.