Olybá tűnik, ha Németországban baloldali politikai irányzat kerül hatalomra, akkor előbb-utóbb internálások lesznek. Hol a zsidókat, hol meg a muszlimokat igyekeznek, - természetesen az ő érdekükben – különféle helyekre át/széttelepítgetni. A lényeg, hogy a kívülálló nem nagyon látja át, mit is akarnak. A legutóbbi ilyen alkalommal, mire a világ észbe kapott, pármillió zsidót kiirtottak.

És ne legyünk farizeusok, a zsidók lágerekbe telepítése ellen senki nem tiltakozott különösebben. Ugyanis akkoriban éppen ők jelentették a problémát, amelyet akkor is az Európa népeinek vezetésére egyedül alkalmas nép egyetlen vezére oldhatott csak meg. Aki pedig a mai világban még képes józanul gondolkodni és a valóságot a maga kellemetlen látványt nyújtó pőreségében látni, az pontosan tudja, hogy a zsidók jelentette probléma megoldásának is pont annyira pozitív kommunikációja volt, mint a mostani internálósdinak.

S ahogyan Hitler sem árulta el valódi szándékát a zsidókkal, úgy Merkel mutti sem adott még értelmes magyarázatot arra, miért telepít millió szám agresszív, írástudatlan, integrálódni semmilyen módon nem óhajtó muszlimokat Európába, s miért telepíti őket olyan országokba, ahová egyébként ők nem akarnak menni. Azt most hagyjuk, hogy ő szolidáris, meg emberszerető, mert a német, ha egyszer náci volt, az soha nem lesz más, csak náci.

Egyesek talán kitérőként értelmezik a témát, amit most felvetnék, de higgye el a kedves olvasó, nem kitérő, hanem nagyon is fontos a tömeggyilkosságra való hajlamot genetikusan magában hordó baloldali néplélek megértése szempontjából.

Íme tehát!

A mai, magát liberálisnak nevező baloldal már-már kétségbeesetten igyekszik elhessegetni az őt körbelengő nácizmus szellemét. Retorikájukban odáig jutottak, hogy a Német Szocialista Munkáspártot és annak vezérét jobboldaliként emlegetik. Értjük? Ami szocialista és munkáspárt az nem lehet baloldali. Hát akkor micsoda?    

Mit is mondott Ronald Reagan, az USA 40. elnöke? - “Ha a fasizmus valaha is megérkezik Amerikába, akkor az a liberalizmus képében fog jönni.”  “Mi is a fasizmus? Privát tulajdon, magán vállalatok, de totális központi ellenőrzés a kormány részéről.”

Reagan elnökre majd még visszatérnék, de előtte elidőznék még a szebb jövőt a népirtásban látó baloldali ideológiáknál. Szóval, nem igazán értem, hogy miközben a náciknál is vérszomjasabb proletárdiktatúrát, a szocializmust egyre inkább felvállalják balliberális oldalon, sőt olykor bárgyú nosztalgiával emlékeznek meg róla, aközben a másik népirtó baloldali rezsimmel való kapcsolatuktól úgy szabadulnának, mint kutya a bolhától.

Mára odajutottunk, hogy a balliberálisok Hitlert szélsőjobboldaliként jellemzik. Ezt az ostoba hazugságot akadémikus szintre emelték. Miközben Hitler populista volt és a legszélesebb néptömegekre, a gyári melósokra és mezőgazdasági munkásokra támaszkodott. Nekik tett ígéreteket, amiket aztán, - azóta is egyedülálló módon - be is tartott. Az I. világháború utáni mély gazdasági és morális válságból kirángatta Németországot.

S akkor itt térjünk vissza Reagan elnökhöz! Közelebbről is ahhoz a részhez, amiben a fasizmust jellemzi: “Mi is a fasizmus? Privát tulajdon, magán vállalatok, de totális központi ellenőrzés a kormány részéről.”

Hogy is van ez az EU-ban és az USA-ban? – Google kirúgja az alkalmazottját, ha nem elég píszí. A Facebook mindent cenzúráz, ami eltér a mainstream balliberális baromságtól. A médiumok cenzúrázzák a híreket, ha az kedvezőtlenül hatna a balliberális kormányzásra.  Tehát pontosan azt teszik, ami a fasisztákra jellemző. Na, meg a bolsevikokra! E kettő egyazon tőnek két ága.  

Miközben írtam, végig azon kattogott az agyam, hogy ezeknek mitől olyan édi-bédi a bolsevizmus és miért utálatos a fasizmus. És lám, hirtelen megvilágosodtam. Dobpergés… Hát, mert a nácik nem csupán szocialisták és munkáspártiak voltak, de nemzetiek is. A nevük, ugyebár, Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei – NSDAP). Ez a baj velük, hogy a nemzeti identitástudatot fontosnak tartották. Innentől pedig nem lehetnek valódi nemzetgyűlölők, azaz baloldaliak.

Azt tudjuk, mi a különbség az internacionalista és a globalista között? – Hát, ami a takarítónő és a hivatalsegéd között: semmi. Egymás szinonimái.

S ha figyelembe vesszük, hogy nem csupán a nácik szerettek internálgatni, de a proletárdiktatúrában is általános volt a jobbító szándékú, távoli helyen, - például Szibériában - történő átképzés, ismét megerősíthetjük magunkat abban, hogy mindegy, bolsevizmus vagy fasizmus, lévén egy tőről fakadnak, baloldali borzalom mindkettő.

Kiválóan illik a fasizmus és a bolsevizmus jellemrajzába az is, hogy az állami apparátusok az érvényes jogrend rendelkezésein kívül, leginkább a fölött működhetnek. Ezért lehetséges az, hogy az Európai Unió Alkotmánya alapján jogalkotási felhatalmazással nem rendelkező Európai Bizottság mégis törvényt alkothatott, amelyet úgy oktrojáltak a tagállamokra, hogy előzetesen az EU Alkotmányával, valamint a 2009-es Lisszaboni Szerződéssel ellentétesen nem egyhangúan, hanem joghatást kiváltani nem képes módon minősített többséggel fogadott el a tagországok miniszterelnökeiből álló Európai Tanács.

Citátum a Lisszaboni szerződésből: „A következő érzékenynek minősített, korlátozott számú politikák tekintetében azonban továbbra is az egyhangú szavazás alkalmazandó: adózás, szociális biztonság vagy szociális védelem, az új országok EU-hoz való csatlakozása, kül- és közös védelmi politika, valamint az uniós országok közötti operatív rendőrségi együttműködés.”

Tehát a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bírósága egy nem létező jogszabály érvényességét mondta ki.

Hogy értsük: Magyarországon a parlament alkot törvényeket. a parlament a munkáját szakbizottságokban végzi, amely bizottságok nem rendelkeznek jogalkotási felhatalmazással. A kvótás eset egy olyan abszurd szituáció lenne a hazai jogrendre vetítve, mintha az egyik parlamenti bizottság minősített többséggel megszavazná, hogy minden balliberális politikusnak és szavazóiknak be kellene fogadniuk egy-egy migráns családot. A parlamenti ellenzéki frakciók ez ellen joggal tiltakoznának, és a Kúriához fordulnának. A Kúria pedig kimondaná, hogy az összes balliberális politikusnak, valamint a balliberális szavazóknak mindnek be kell fogadniuk egy-egy migráns családot.

Ne álljunk meg itt, mert már most arról beszél a menekültügyi biztos, Avramopoulos, hogy eltörölnék a kötelező befogadás felső határát, tehát a ballibsik könnyen oda juthatnának a mi magyar példánkban, hogy akár 30-40, esetleg száz migránst kellene kötelezően eltartaniuk.

Egy idő után biztosan az is kérdésként merülne fel, hogy milyen életszínvonalat kell biztosítani a kötelezően befogadottaknak. Különben hogy maradna Lendvay Ildikóéknál az a kétszáz migráns, ha nem adna nekik annyi zsebpénzt havonta, mint a németek? Bizony! Mert mi tartja eztán vissza Brüsszelt attól, hogy arra kötelezzen minket, fejenként annyit fizessünk, mint a németek vagy más gazdagabb ország? Így, ha nekik lehet és szerintük törvényes, akkor Gyurcsány Ferencnek igencsak ki kell nyitnia a pénztárcáját, mert a magyar parlament egyik bizottsága el fogja dönteni, hogy neki mennyit kell fizetnie az általa elkvártélyozott 300 migránsnak fejenként.  

Hát itt tartunk. Eléggé elkeserítő az értelem ilyen mérvű hanyatlása. Mindez a liberális demokráciának nevezett gyilkos vírus hatása. Csak annak örülhetünk, hogy a vírust terjesztők is velünk pusztulnak.