Menekülttábor

hajléktalan gondolatok éjszakai szállása

ÉRTÉKKÖZÖSSÉG

2017. július 30. 10:10 - Mr Falafel

Állati őseinktől örökölt ösztönünk, hogy együttműködő csoportokban, azaz közösségben hatékonyabbak vagyunk, ezért komfortosabban érezzük magunkat. A fák magasának biztonságát elhagyó pitecus eleink csoportokba verődve járták a szavannákat élelem után kutatva. A magas fűben fel-felegyenesedve kémlelték a tájat zsákmány után, s hogy ők maguk se váljanak egy ragadozó vadállat prédájává.

A csoport nyújtotta biztonság többlet energiákat szabadított fel, amelyeket hatékonyabb élelemszerzési módok kidolgozására fordíthattak. Az így kifejlődő ember (homo) értelem szervezte társas viselkedése vezetett az ókori magas kultúrák kialakulásához, modern korunkban pedig, hogy embert küldhettünk a Holdra.

Az emberi kultúra, az emberi társadalom a bolygó legerősebb és legbonyolultabb közösségévé fejlődött. Komplexitására jellemző, hogy megszámlálhatatlan, saját szabályrendszerekkel rendelkező makro- és mikroközösségek működnek együtt a főrendszer (emberi társadalom) fenntartása érdekében, vagyis azért, hogy az emberi faj fennmaradjon.      

A társadalomtudományok különböző terminusok alatt jó néhány közösségtípust definiáltak már. Az azonos tevékenységet folytatók csoportjai, a hobbiközösségek és a valamilyen emberi tulajdonság mentén szerveződő mikroközösségek nem témái a posztomnak. Én azokra a makroközösségekre szeretnék koncentrálni, amelyek az emberi társadalom mindennapjait jelentősen befolyásolják, és amelyeknek általános jellemzője, hogy azonos érdekek vagy azonos értékek mentén szerveződnek egy közös cél elérése érdekében.

Ennek oka, hogy mostanában többen is megkísérelték megfogalmazni az Európai Unió közösségi természetét, és ebben a dimenzióban két lehetséges alternatíva vív ádáz küzdelmet egymással. Az egyik (a balliberális) szemlélet szerint az EU értékközösség, míg a Helmuth Kohl megálmodta Nemzetek Európájának közösségét építeni akarók szerint érdekközösség.

Ezért fontos e két közösségtípus pontos körülírása és egymáshoz való viszonyának meghatározása. Azonban mielőtt definiálnánk, mit nevezünk érték-, illetve érdekközösségnek, s hogy a viszonyuk egymáshoz képest horizontális (mellérendelt) vagy vertikális (alá-, fölérendelt), szeretném tisztázni, hogy én magam a nemzetek feletti (internacionalista és globalista) közösség primátusát elvből elutasítom. Ugyanis az a határozott véleményem, hogy az ilyen jellegű egységet kizárólag más fajokkal, tehát földönkívüli értelmes lényekkel szemben lehetne markánsan megjeleníteni.

Míg például Kínával, mint gazdasági riválissal szemben nem, hiszen Kína a legmagasabb társadalmi szinten egy egyénekből álló nemzetközösségként jelenik meg. A nemzetközösségek olyan értékközösségek, amelyeknek gyökerei évezredekre nyúlnak vissza, s amelyeket gazdasági érdekek nem képesek felülírni. Ezzel szemben a nemzetek fölötti Európa képzete mégiscsak nemzeti kultúrák összességére épül, amelyeknek közös gyökere nincs, tehát nem is lehet képes hatékonyan fellépni a kínai gazdasági befolyás ellen. Mert, amíg Kína képes különalkukat kötni az EU tagállamaival, addig mi nem tudjuk hasonlóképpen megosztani Kínát.

Ebből világosan következik, hogy az értékközösség egy magasabb rendű közösség az érdekközösséghez viszonyítva, ergo nagyobb jelentőséggel bíró társadalmi szerveződés. Azt is elmondhatjuk, hogy az értékközösségek legfőbb jellemvonása az évezredeken (esetleg évszázadokon), de mindenképpen több generáción átívelő általános elvek mentén szerveződő, örökérvényű csoporttulajdonság manifesztációja. Ezzel szemben az érdekközösség egy rövidebb időintervallumban megvalósuló, céljait tekintve ideiglenes jellegű közösség.  

Ennek alapján leszögezhetünk két, tudományos alapokon nyugvó, de a mindennapi tapasztalat által is megerősített tényt:

  1. Az EU nem értékközösség
  2. Az EU a Szovjetunió disztópiája

Előbbi azért nem, mert nem rendelkezik az értékközösségek jellemzőjével, hogy az elérni kívánt közös cél sohasem változik, mert az elérésére választott metodikák évezredek alatt kialakuló közösségi elvekből következnek, olyanja meg az EU-nak nincs. Utóbbi pedig azért igen, mert az adott kor körülményei között megvalósítható legaljasabb diktatúrák egyike.

Nyilván nem a tőlünk civilizációs tekintetben lényegesen elmaradottabb országokhoz kell mérnünk az EU által megvalósított diktatúrát. Szóval, nem Észak-Korea a mértékadó ebben a tekintetben, de nem is a törzsi szinten megrekedt afrikai országok némelyike.   

Az EU egész egyszerűen azért a Szovjetunió disztópiája, mert a szocialista világrend 80-as éveinek viszonylagos szabadságát idézi az azt megelőző kegyetlen, zsarnoki mivoltához képest. Az EU is, bár rendelkezik egységes jogrenddel, amely garantálja az egyének és csoportok szabadságát, de a jogalkalmazási metodikája során, vagyis a mindennapjainkat érintő társadalmi tevékenységek területén a jogi érvelést felülírják a politikai-ideológia diktátumok.

Ezt pedig a tudomány diktatúrának nevezi. Így hiába nincs vérengzés, mint volt Sztálin vagy Rákosi alatt, a disztópiákra jellemző társadalmi felfogás hermeneutikai (értelmezés tudománya) deficitje az egyes fogalmak jelentéseinek agresszív megváltoztatásában, majd azoknak a teljes közösségre való ráerőltetésében csúcsosodik ki és ez a diktatúra biztos jele.

Azt állítom tehát, ha a szocialista világrendszer nem omlik össze, a jelenlegi európai társadalmi viszonyok akkor is létrejöttek volna. Sőt, azt állítom, hogy a jelenlegi európai társadalmi viszonyok egyenes következményei a szocialista ideológia kiteljesedésének. Ugyanis, amint azt már korábban is megfogalmaztam, ami ma nyugatról harsonaszó kíséretében, hatalmas pompával vonul be hozzánk, az egykor tőlünk lopakodott ki hozzájuk.

Mi sem bizonyítja jobban állításaimat, mint a nyugati világ vezetőinek elismerő szavai Castro személyével kapcsolatban. Amiket a fejlett nyugat urai róla halálakor elmondtak, az 30 éve még elképzelhetetlen lett volna. A kubai vezért alig néhányan nevezték diktátornak, ergo az általa működtetett társadalmi rendszert sem tekintették annak. Márpedig az volt. Ám a gyermek (az EU például) mégsem mondhat csúnyákat apja elhunytakor róla.

A diktatúrák evolúcióját kiválóan példázza, hogy az 56-os megtorlásban tömeggyilkosként résztvevő Kádár is a nép szeretett Jani bácsijává szelídült (fejlődött). Megjegyzem, Kádár annyiban különb egy Merkelnél, Schulznál vagy Junckernél, hogy ő hitt is abban, hogy amit tesz, az helyes és jó. Ezzel szemben az EU vezetői csupán eszközként használják az ideákat, hogy általuk tegyenek minket szorgalmasan dolgozó, tehát nekik anyagi javakat teremtő biorobotokká.

A negatív jövőkép (disztópia) társadalmának hatalmi gyakorlata tehát az érdekközösséget, az elsősorban gazdasági, nagyhatalmi törekvések megvalósítására létrejövő, gyökerek nélküli, ideiglenes egységet igyekszik összemosni az értékközösséggel, amely örökérvényű, mélyen gyökerező közös elvek mentén szerveződik.

Feltételezem, az örökérvényűség megkaparintásával óhajtja megerősíteni pozícióját. Azonban ez csupán a közösségen belüli pozíciót erősíti, kifelé semmilyen hatással nincs. A nemzeti összetartozás értékközösségén belül szerveződő gazdasági, hatalmi érdekközösség (USA, Kína, Oroszország) mindig erősebb lesz a közösségen belül ténylegesen létező közös gyökerek által. Vagyis az EU erőlködése csupán a diktatórikus jellegnek ad hangsúlyt, amely által jelentősen nő az EU-szkeptikusok száma a közösségen belül.

A Brexit egy ordító felkiáltójele annak, hogy az értékközösség és érdekközösség összemosása közösségi diszharmóniát eredményez, amely a közösség felbomlásához is vezethet. Amit tehát az EU balliberális vezetői művelnek, az leginkább egy középkori japán díszletekkel tarkított látványos rituális öngyilkosság (szeppuku) közösségi eseménnyé tétele, amelynek során uraink azt szeretnék, hogy a szamurájok, vagyis mi, az Uniót alkotó népek kövessük őket a halálba.

Kösz, de én inkább ronin lennék!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://menekulttabor.blog.hu/api/trackback/id/tr7212700969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása