„A tűz ellen csakis tűzzel lehet felvenni a harcot.”

/Nelson Mandela/

 Az Afrika szavannáin lakó természeti népek jól ismerték ezt a szabályt. A hónapokig tartó tikkasztó szárazság idején gyakoriak voltak a nagy területen elterjedő szavanna- és bozóttüzek. Sokszor maguk az őslakosok gyújtották fel az elszáradt növényzetet, hogy helyébe friss, zöld flóra sarjadjon. Ilyenkor a tűz falvaikat is veszélyeztető túlterjedését ellentüzek gyújtásával akadályozták meg.   

Persze, ami a szavannán működik, az nem biztos, hogy az urbanizált világban is alkalmazható. Senkinek nem ajánlom, hogy gyújtsa fel a kanapét, ha lángra lobban a függöny. Ez a stratégia ugyanis egy lakástűz esetén olyan ritkán lehet sikeres, hogy a róla szóló statisztikákat több napos kereséssel sem lehetjük fel a google-ban.  

Hogy mégis az ellentűz használatát látom üdvösnek dekadenciába roskadt társadalmunk maradékának az izzó enyészettől történő megmentése során, annak oka, hogy az emberi kultúra jelen mentális dimenziója inkább emlékeztet egy szárazságtól senyvedő szavannára, mint egy kertvárosi nappalira.

Ez a különös allegória annak kapcsán ragadta meg a fantáziámat, hogy látom, egykor – és hosszú időn át - gyakorolt „szakmám” egyik prominense miként öregbíti annak hírnevét. A diákmunkáról és a szocialista politikusként még mindig iskolaszövetkezetet vezető „sztárügyvéd” (LoL), Czeglédy Csabáról van szó.

Nem szeretnék kitérni a diákmunka jelen helyzetére, nem érdekel. Ismerem a téma minden aspektusát. A legbüszkébb arra vagyok, hogy az APEH ellen vitt pereim eredményeként jött létre a DIÁK-ÉSZ, vagyis a papíron a diákmunkások érdekeit képviselő szervezet. Hogy az egyébként nem tölti be a funkcióját, az nyilvánvaló, hiszen kizárólag politikai pályán ügyeskedő nyikhajok vezetik.

Amiről beszélni szeretnék, az a „visszajajveszékelyés” hiánya. A Fidesz csupán egy ex lex helyzetet akart megszüntetni a CEU kapcsán, tehát jobbítani akart, mégis világméretű jajveszékelés támadt a baloldalon. Hónapok óta nem hallunk és látunk mást, mint ezeknek az ocsmány kreatúráknak a vinnyogását és életterünket bemocskoló performanszaikat.

Erre itt van, hogy több száz diák nem kapja meg a fizetését, miközben az iskolaszövetkezetet működtető szocialista politikus egyébként milliárdos lett a munkájukból, és semmi hírverés. Jó-jó, a közmédia hírt adott róla, s más médiumok is megemlítették. Na, de sehol egy zokogó diák a kamerák előtt, aki nem tud elmenni nyaralni, vagy kimarad az egyetemről, mert nem tudja fizetni a tandíjat a szocialista tolvajok miatt, sehol egy tüntetés a diákok kizsákmányolása, ingyen, rabszolgaként dolgoztatása ellen.

Ha ez a Czeglédy jobboldali figura volna, már több ezres tüntetés zúgna Budapest utcáin, valamennyi ismert (hírhedt) nemzetközi médium címlapon hozná, hogy Orbán rendszerében a diákokat rabszolgamunkára kényszerítik, tiltakozna az amerikai külügy és nagykövetség, Merkel megtiltaná, hogy Orbán beszédet mondjon Helmut Kohl temetésén, hiába kérte fel előtte az özvegye… Ja, bocs, ez már megtörtént!… Macron hevesen gesztikulálva kérné, hogy Magyarország kohéziós alapbeli juttatásait fagyasszák be örökre, Juncker két whisky közt felkérné George Sorost, hogy tartson egy Orbán-ellenes előadást az Európai Parlamentben, Tamás Gáspár Miklós, Magyar Bálint, Heller Ágnes és néhány más, kiérdemesült bolsevik őskövület egy Kossuth téri szeánszon idézné meg Göncz Árpád szellemét.

Minimum! Ehhez képest a magyar társadalom nagyobb részének támogatását maga mögött tudó kormánypártok nem tesznek semmit. Már-már a Horni idők technokrata érzéketlenségét idézően, monoton felolvasásokban adják elő nemtetszésüket kifejező véleményüket a példátlan aljasság kapcsán, mintha az nem is volna olyan komoly, figyelmet igénylő eset.

Ahelyett, hogy Habony felszippantana némi kokaint, amitől olyan érzése támadna, hogy ő egy géniusz és nem egy selejt, ami valójában, és a nyaralásukat sirató, az elsíbolt tandíjuk kapcsán a felsőoktatási tanulmányokból kiszoruló, tehát a tanszabadságuktól megfosztott, az öngyilkosság gondolatával foglalkozó diákokról készítenének kisfilmeket, amelyeket legalább olyan intenzitással nyomatnának, mint a Brüsszelt megállítani felszólító reklámjukat.      

Ezt kéne tenniük. Tűzzel kellene harcolniuk a tűz ellen. Vinnyogják tele a világot, ahogy a balliberálisok szokták álproblémák és általuk kreált hazugságok kapcsán. És ez legalább igaz! Itt tényleg jogfosztottként kezelnek diákokat, diák munkavállalókat.

Vegyen a kormány ismert nevű, de éhhalál szélén tengődő nyugati médiumokat, öljön beléjük pénzt és gyártson ellenrémhíreket, forgassák ki az összes balliberális vezető szavait, járassák le őket bulvár hazugságokkal, ahogy ők teszik fordított esetben.  Esetleg hozzon létre maga ilyeneket, hangzatos nevekkel, mint „Az Igazság Hírmondója” vagy „Mértékadó Újság”, a „Hiteles Hírportál” stb. Szervezzen nemzetközi fórumokat, ahová hívjon meg minden olyan ismert tudóst, újságírót, színművészt, sportolót, aki rühelli a balliberálisokat és mondjanak nagyon csúnyákat róluk.

Esetleg jegyeztessen be New Yorkban kamukampuszt, itthon pedig szervezzen egyetemet köré, ahol a közgazdaságtudományi karon rommá szidják a neoliberális gazdaságpolitikát, a nyakába varrva az elmúlt évszázad minden gondját, baját. A társadalomtudományi karon genderellenes, Amerikában is érvényes doktorit adnának ki. Hozzák létre a Magyar Nemzeti Tudományos Akadémiát (MANETA)! És ezeket az intézményeket kizárólag a jobboldali, nemzeti, keresztény és konzervatív értékeket preferáló, képviselő és tartó oktatókkal, tudósokkal töltsék fel.

Muszáj lenne végre valamit tenni intézményi szinten, mert így a balliberális elmebaj mindent elpusztít. Hasonlóan kéne összezárnunk ellenük, mint ők teszik velünk szemben. Ki kell szorítanunk őket az életterünkből, ha emberként szeretnénk élni. Alternatívát kell felmutatnunk velük szemben, hogy legyen választása az utánunk következő nemzedékeknek.