/A jog uralmának hanyatlása/
Terroristák és civilek
Végignéztem Ahmed H. perének tárgyalását a szegedi ítélőtáblán és újfent bizonyosságot szereztem, hogy az, amit ma tudománynak nevezünk, pusztán egy vallás, s az ilyen események, mint ennek a pernek a tárgyalása is volt, csupán egyházi liturgiák a hívek elkápráztatására, hogy azok többé ne legyenek kíváncsiak a profán valóságra.
Ám mégsem ez a bárgyú és nívótlan színjáték, főszerepben egy ostobán vigyorgó bohóccal - amit pofátlanul tudományos aktusként tálaltak nekünk - sarkallt arra, hogy e posztot megírjam. Nem, ó, nem! Egy teljesen más téma inspirált. Belenéztem Bayer Zsolt Mélymagyar című műsorába, ahol Dr. Ferencz Orsolya, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének tudományos főmunkatársa magyarázta el, miért jelentéktelen a Nap hatása bolygónkra a széndioxidéhoz képest, és hogy a társadalmi morál mutálódása miként erősíti a gonosz széndioxidot világunk elpusztításában.
Na, ez végképp kiverte a biztosítékot. Így aztán hiába akartam legyintve elereszteni Ahmed H. és a civiltörvény ügyét, végül az indokolt felháborodás felülkerekedett bennem és írásra késztetett. Ígérem, igyekszem mellőzni a száraz és unalmas, de a laikusok számára legfőképpen értelmezhetetlen jogászi szakzsargont, de előre bocsátom, lesz, hogy a muszáj felülírja jó szándékomat.
A jogtudomány devalválódása nem ma kezdődött. Az, hogy Dubaiban sűrűn szeretett, bulvár lapokban rendszeresen utoljára vetkőző hölgyek is jogi egyetemre jártak és járnak, már csak a végső stádium. Hogy stílusosan fogalmazzak, a diszciplína erkurvulása nem velük kezdődött. Egészen egyértelműen azzal, hogy a rendszerváltáskor az igazságszolgáltatás személyi állományát és alaprendszerét változatlanul hagyták.
S ha elfogadjuk, hogy kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna (by Kövér László), akkor bizonyos, hogy az elvtelen és aljas diktatúrát mások sorsa felől döntő személyként kiszolgáló csinovnyikból sem lesz az erkölcs bajnoka és szószólója. Ezért silányulhatott a jogtudomány dogmák templomává, ahol olyan személyek értékrendje érvényesülhet, mint Dr. Frech Ágnes büntetőbíróé, aki a Fővárosi Bíróság (most Fővárosi Törvényszék) Büntetőkollégiumának vezetőjeként levelet írt az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz (OIT), amelyben kéri, hogy vétessék ki a jogszabályból azon passzus, amely a bírók elfogultságát taglalja, mert vegye mindenki tudomásul, hogy a bíró, amint felveszi a talárt, azonnal egy magasabb erkölcsi minőség megtestesítőjévé válik.
Nincs kétségem afelől, hogy a hölgy nagy Batman rajongó. Egyértelmű, nem? Batman is felveszi a köpönyeget, aztán mindjárt egy szupererős és szuperigazságos hőssé válik. Na, hát így kell elképzelni szerinte a bírókat (és nyilván az ügyészeket is!), hogy felveszik a talárt és az abszolút megkérdőjelezhetetlen erkölcs és igazság letéteményeseivé lényegülnek át. Mondjak valamit? – Dr. Frech Ágnes nem volt egy magányos idióta.
S hogy elkezdjünk foglalkozni a poszt aktualitásaival is, említsük meg nemzetünk nagy madarát, a Sólymot. Na, nem a turult, hanem a rendszerváltozás után létrehozott Alkotmánybíróság (AB) első, s a tököm tudja hányadik köztársaság harmadik elnökét, Sólyom Lászlót. Sólyom a jogvallás legfőbb papjaként manapság olyan liturgikus cselekedetekkel írja be magát egyháza szent történetébe, mint a „lex CEU” és a civiltörvény kommentárjai, az olimpiaellenes kezdeményezés szignóval való ellátása, illetve az egykori hivatalának (AB) írásos jogi vélemények (amicus curiae) küldözgetése. Ám ez nem volt mindig így!
Anno az AB elnökeként a rablóprivatizációról kijelentette, hogy "bár nem jogszerű, de az új tulajdonosok is fognak adót fizetni". (köszi, Gyurikám!) Mekkora egy szakmailag és erkölcsileg felemelkedett jogtudor már! Az úgynevezett „rejtett alkotmányozás” szellemiségének égisze alatt gyakorlatilag kénye-kedve szerint semmisített meg, vagy fogadott el törvényeket az AB, anélkül, hogy erre bárki felhatalmazta volna őket. Legemlékezetesebbek a kárpótlási törvény, valamint Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat.
Szóval, nagy ember volt. Az apósa még nagyobb! Mert, hogy Nagy Józsefnek hívták és az állampárt Baranya megyei erősembere volt, aki bármit el tudott intézni. Azt is, hogy vejét párfogásába vegye Mádl Ferenc, a MTA Jogi Osztályának titkára. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy rövid jénai kiruccanása után Eörsi Gyula (az SZDSZ-es Eörsi Mátyás apja) osztályába került a MTA Jogtudományi Intézetében. Eörsi Gyula jogalkotóként részt vett a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsáról szóló 1957. évi 25. törvényerejű rendelet kodifikációs munkájában. A jogszabály a politikai különbíróságok rendszerét, a forradalom résztvevőivel szembeni tömeges leszámoláshoz szükséges jogi intézményrendszert alapozta meg. Egy nyomorult tömeggyilkos volt. Sólyom biztos sokat tanult tőle.
Én nem tudom biztosan, de talán ezek is közrejátszhatnak abban, ha meglátom ezt a figurát a tévében, vagy olvasok róla egy hírportálon, azonnal az édesanyja és a köldökzsinór jut az eszembe egy bizarr összefüggésben, amit itt most nem részleteznék.
Csoda hát, ha eljutottunk odáig, hogy Ahmed H. perének tárgyalása nem volt egyéb, mint a hermeneutikának, az értelmezés tudományának nyilvános meghurcolása, a logikának, az érvényes következtetések és bizonyítások, illetve az ezzel összefüggő filozófiai, matematikai, nyelvészeti és tudományos módszertani kérdések tudományának nevetség tárgyává tétele.
Megvallom, nekem a muszlim bajkeverőnek a dolgával kapcsolatban már korábban is markáns véleményem volt. Ez a személyes állásfoglalás jogi értékeléstől mentes, pusztán a józan paraszti észen alapul. Az csak véletlen, hogy ennek következtében egyezik Dr. Földi András tanár úr véleményével is, aki szerint a jog nem a józan paraszti ész tudománya.
Nos, az biztos, hogy Földi tanár úrnak a józanészhez viszonylag kevés köze van, ám annál nagyobb paraszt (volt). Arról nem is beszélve, hogy éppen a római jog tudoraként veti el a mezőgazdaságban tevékenykedők megfontolásait, amikor köztudott, hogy a jogtudomány, s így a római jog kialakulása is erős szálakkal kötődik a mezőgazdasághoz.
Az én személyes meglátásom az, hogy az Ahmed H. terhére rótt cselekmény nem terrorcselekmény, de ettől még jár neki a börtönbüntetés, amit az állampolgársága szerinti ország hatóságával egyeztetve hazájában tölthetne le. A terhelt maga is kérheti a kiadatását ezen célból, remélve, hogy otthon aztán elengedik a büntetését. Ismerünk rá a közelmúltból példát: az azeri baltás gyilkos esetét.
Igen ám, de a bíróság nem hagyatkozhat általános morális elvekre, mert jogszabályok kötik az eljárást.
Lássuk, a Büntetőtörvénykönyv mit nevez terrorcselekménynek!
„314. § (1) Aki abból a célból, hogy
- a) állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, a (4) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.”
Természetesen az idézet a törvény szövegének kivonatolt változata, kiemelve a vonatkozó részeket. A (4) bekezdés e) pontja a hivatalos személy elleni erőszakot tartalmazza, mint szankcionálandó cselekményt, és esetünkben ez bír relevanciával.
Gondoljunk bármit is erről a törvényszövegről, hogy túlzó, hogy túlságosan sok lehetőséget ad az értelmezések eltérő aspektusainak, de ez akkor is az EU hasonló törvénye szövegének szinte szó szerinti átvétele, ami viszont az USA terrorellenes jogszabályának kritikátlan adoptálása. Szóval, ha nem tűnik elég szakmainak a mi jogszabályunk, akkor az csakis azért van, mert szolgai módon, - nyilván elkerülendő a Magyarországot külön utassága miatt gyakran érő kritikákat – honosítottuk meg (mármint az EU) egy olyan állam jogszabályát, amelyben a kínzással nyert vallomás felhasználható a bíróságon, amelyben az elnök kilövési engedélyt adhat ki bárkire, ha úgy véli, hogy az terrorista (Executive Order), amelyben egy jogszabály (Patriot Act) lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy bírói végzés nélkül folytassanak lehallgatásokat, így csorbítva súlyosan a szabadságjogokat.
Magyarország az EU része, tehát a jogharmonizáció szellemében a terroristatörvényünk szövege elfogadható. Igaz, árnyékot vet rá, hogy, amíg az USA-ban 2001. szeptember 11-én volt egy nagyon súlyos terrorcselekmény, amely máig tematizálja a társadalom attitűdjét, és Nyugat-Európa éppen azt az időszakot éli, amikor a terrorizmus a nagyvárosok mindennapjainak természetes velejárója (by Sadiq Khan – London paki polgármestere), addig Magyarországon ez idáig nem volt terrorcselekmény.
Már, ha nem számoljuk a Budaházyék vélt vagy valós tevékenységét, amelyből fakadó eljárás úgyszintén meglehetősen komikusra sikeredett. Szemben azonban Budaházyék ügyével, ahol bizonyítékoknak nyoma sem volt, pusztán egy állítólagos társuk vallomása, addig Ahmed H. esetében több órás videofelvétel állt a hatóságok rendelkezésére.
Mindhiába tehát a másodfokon eljáró bírói tanács elnökének és Bárándy Péternek, a vádlott védőjének szemfényvesztő egyházi szertartása, Ahmed H. a törvény szövegét és célját egyaránt figyelembe véve bűnös terrorcselekmény elkövetésében. S ez azon ritka pillanatok egyike, amikor egyet kell értenem az ügyész érvelésével, amely szerint az elsőfokú ítélet a cselekmény súlyát tekintve túlságosan enyhe, annak a büntetési tétel középmértékéhez közelebb állónak kellene lennie.
A büntetési tétel középmértékét úgy kell megállapítani, hogy a cselekményre kiszabható legkevesebb és legtöbb évet össze kell adni, majd azt elosztani kettővel. Ahol tehát egy bűncselekmény 10-től 25 évig büntethető, ott a 10-et és a 25-öt össze kell adni és elosztani kettővel, ami 17 és fél évet ad ki. Ehhez képest Ahmed H. 10 éves fegyházbüntetése valóban túl enyhe.
Ismétlem: a jogszabály szövegét és célját figyelembe véve!
És most szőnyegbombázzuk le a mentális képességeiben hanyatló Dr. Bárándy Péter ex-igazságügyminiszter által tartott szent misén elhangzott zsoltárokat!
A kiérdemesült jogtudor nem kevesebbet kért híveitől, mint azt, hogy ne higgyenek az érzékszerveiknek, a fülüknek és szemüknek, mert azok megcsalják őket, hanem hagyatkozzanak az általa celebrált interpretációra. Hű, azannya!
Az tehát, hogy az esemény szinte teljes ideje alatt Ahmed H. birtokolta a hangosbeszélőt, őszerinte nem jelenti azt, hogy vezére lett volna a zavargásnak. még akkor sem, ha maga Bárándy mondja el, amit ügyfele a vallomásában már előtárt, hogy ő csupán kérlelte a rendőröket, hogy térjenek jobb belátásra, mert különben nem fogja tudni visszatartani a tömeget a határzár lerombolásától és a rendőrök megtámadásától.
Értjük? – Ahmed H. korábban vallja, Bárándy a tárgyaláson megerősíti, hogy Ahmed H. olyan lehetőség birtokában volt, amely nekik kedvező rendőri magatartás esetén a tömeg lecsillapítását eredményezné. Ugyanis a formális logika szerint, ha azt állítom, hogy kedvezőtlen esetben nem leszek képes megfékezni bizonyos erőket, azzal automatikusan azt is állítom, hogy kedvező esetben viszont igen.
Márpedig, ha Ahmed H. magát képesnek tartotta arra, hogy a rendőrök kedvező magatartása esetén jótékonyan hasson a tömegre, akkor ő maga is a vezetőjüknek tekintette magát. Innentől azt erőltetni, hogy a hangosbeszélő birtoklása nem jelenti azt, hogy ő lett volna a vezérük, totális marhaság.
Mert miért is került éppen hozzá az a hangosbeszélő? És ki adta oda neki? Megmondom: Ahmed H. fizetett provokátor volt egy nyilván jól ismert civilszervezet által gründolt balhéban. Még, hogy neki a feleségét és a gyermekét kellett bemenekíteni az EU-ba! Ja, miközben Cipruson, tehát egy EU-s tagállamban él.
Az illető civilszervezet viszont lapít az elcseszett akció után. Igaz, minden követ megmozgatnak, hogy aktivistájukat kimenekítsék a kétség kívül kritikus helyzetből. Igen, azt állítom, hogy Ahmed H. azért nem terrorista, mert csupán egy ráosztott szerepet játszott el, ám valójában esze ágában sem volt komoly konfliktusba keveredni a magyar határőrizeti szervekkel menekülés okán. Egyértelmű, hiszen rendelkezett jogosultsággal az EU-ba belépni.
Bárándy azt is mondja, hogy védence csupán tárgynak tűnő szeretettel dobálta a rendőröket. Ezzel csak az a gond, ha egy ilyen szeret eltalálja a célzott személyt, az fáj, és innentől a tárgynak látszó szeretet is fegyvernek minősül. Szeretnék emlékeztetni egy néhány évvel korábbi ügyre, amelyben a futballhuligánt annak ellenére is elítélték hatóság elleni erőszak miatt, hogy a rendőröket nem találta el egyetlen utcakő sem, amelyet feléjük dobott. Így tehát Ahmed H-nak sem kell Dávidnak lennie, ki eltalálja Góliátot (jelen esetben a rendőrt), elégséges a rá irányuló cselekmény. Dobni viszont kétségkívül dobott, hiszen látható a videókon.
Azt a tényt sem érdemes vitatni, hogy társaival együtt megrongálták a határzárat és jogellenesen átléptek Magyarország területére. Engedtessék meg nekem, hogy ne fogadjam el a védelem érvelését, amely szerint ők csak a köveket összeszedni ment át. Meg amúgy is, milyen köveket? Nem úgy volt, hogy tárgynak tűnő szeretetet dobáltak át?
S hogy ne lenne logikai kapcsolat a hangosbeszélőn folytatott kommunikáció és a kődobálás, majd kerítés lerombolás, valamint a tiltott határátlépés között, az nonszensz. Bárándy az idő múlásával érvelt, azonban a zavargást egyetlen pillanatra sem szakították félbe, mondjuk egy imára, vagy tízóraira. A cselekmény tehát mindvégig folyamatban volt, azt egészében és nem részeire bontva kell szemlélni.
Jaj, az is nagyon tetszett, amikor az ügyvéd úr felolvasta a vádlott és a rendőrök közötti beszélgetések szövegének egy részét, az angolul elhangzottakat szó szerint fordítva magyarra. Az ugye megvan, hogy az angol szöveg szó szerinti fordítása nem eredményez minden esetben értelmes magyar mondatokat? Sőt, általában nem eredményez! Angol alapfokkal ezt mindenki belátja.
Na, de most tényleg, ennyire futotta egy volt igazságügy-minisztertől, egy sztárügyvédtől?! Azt kell, mondjam, egy ilyen ügyben, ebben a helyzetben még ez is emberfeletti teljesítmény. Az írott jog szerint Ahmed H. cselekménye védhetetlen.
Hiába állnak össze csoportképre elmeháborodott brüsszeli politikusok, hiába az anyagi forrásaikat eltitkolni igyekvő civilszervezetek sivalkodása, ezt a fickót valódi bírósági tárgyaláson felmentetni senki nem tudná. Más kérdés, hogy a nemzetközi nyomástól mennyire rezelnek be igazságszolgáink az ítélkezés során.
Mert a nemzetközi nyomás nem kicsi. A Szent Terézt is terroristának tekintő, a határtalanul gyógyító doktorokat is lebombázó amerikai állam a nagykövetségén keresztül üzent, hogy engedjük el Ahmedet. Az EU mindenféle eljárásokat kezdeményezett ellenünk. A civilszervezetek, hogy érintettségüket és szponzorációs hátterüket leplezhessék, jogvédői tevékenységre emlékeztető bűvészmutatványokba kezdtek, illetve polgári engedetlenséggel fenyegetőznek.
Jól sejti, aki azt gondolja, hogy szerintem a civiltörvény körülötti hiszti és az illegális migrációban elrejtett esetleges, a Btk 301. §-ba ütköző terrorizmus finanszírozása bűncselekmények között összefüggés van. Mert alapesetben ki akarná titkolni, hogy honnan és mennyi támogatást kap? Ezt adóbevallásában egyébként eddig is fel kellett tüntetnie.
A Magyar Helsinki Bizottság egyik prominense éppen a napokban nyilatkozta, hogy ők eddig is nyilvánosságra hozták a forrásaikat. Akkor meg? Megmondom, mi a helyzet: a kötelező beszámolóval az eddig összeköttetésben nem lévő nyilvántartási rendszerek között kapcsolat jön létre, amelynek lehet az a következménye, hogy kiszúrnak olyan bankszámlákat az utalások között, amely bankszámlákról korábban kétséges szándékú, ne adj isten, terroristagyanús szervezeteket is finanszíroztak.
A fejlett nyugat, a liberális demokrácia olyan helyzetbe manőverezte magát elkorcsosult értékrendjét követve, amikor nem maradt lehetősége legalább leplezni alantas szándékait. Belekezdett hát olyan vallásos szertartásokba, melyek során a legősibb tudományok egyikét, a jogtudományt igyekszik dogmái terjesztőjévé silányítani. Kétségem sincs afelől, hogy ezért a tettéért fogja a legnagyobb árat fizetni.
