Mielőtt bárki megijedne, hogy a klasszikus műveltség fontosságáról kezdek el hosszan értekezni, gyorsan megnyugtatom, hogy igen is, meg nem is. Szóval, mindazon ismerőseim és olvasóim, akik az oksági összefüggésben nem lévő, a dedukciónak ellentmondó, a logikától idegen borgőzös kocsmai zagyvaságokra nyitottak inkább, jobban járnak, ha most felhagynak írásom szemlézésével.
Orbán Viktor tegnap felmosta a padlót brüsszeli ellenfeleivel.
Figyelem, nem Brüsszellel, ahogy a nemzeti konzultáció fogalmaz, hanem brüsszeli ellenfeleivel! Van különbség, higgyétek el! Ugyanis téves az a kormányzati kommunikáció, amely szerint egész Brüsszel az ellenségünk, tévedés, hogy mindenkivel harcolnunk kéne, hogy mindenkit meg kell állítanunk.
Nem kell például megállítanunk a kormánypárt pártszövetségét, az Európai Néppártot, hanem sokkal inkább meg kell fogadnunk Manfred Webernek, a Néppárt frakcióvezetőjének kritikáját ez ügyben. Nem csak ellenségekből és belőlünk áll a világ. A Néppárt eddig mindig kiállt Orbán Viktor és Magyarország mellett. Illene ezt respektálni. Önvizsgálatot várok a kormány részéről.
Mindezek ellenére az, amit tegnap a kormányfő retorika terén letett az asztalra, méltó a megemlítésre. Felmosta a padlót politikai ellenfeleivel. Ezt teszi a klasszikus műveltség. Mert sok rosszat elmondhatunk Orbán Viktorról, de azt nem, hogy a műveltségnek híján lenne.
Visszatérve tehát a címben felemlített hét szabad művészetre (latinul: septem artes liberales), amely a középkori egyetemek bevezető képzésének, a bölcsészeti fakultásnak (facultas artium) tananyaga volt, ismeretük és készség szintjén való alkalmazásuk elengedhetetlen a legfőbb állami érdekek és emberi értékek kapcsán folytatott (államközi) vitáinkban.
Az elnevezés onnan ered, hogy ezen „művészetek” voltak „szabad emberhez méltók.” A következőképpen osztható fel:
- Trivium – a szóval, szöveggel foglalkozó tudományok („Hármas út”)
Grammatica – Nyelvtan
Retorica – Retorika, a gondolatok szabatos szóbeli kifejezése
Dialectica – Dialektika, a gondolatok logikus kifejtésének tárgya
- Quadrivium – a többi négy tudományág közös összefoglaló neve („Négyes út”)
Astronomia – Csillagászat
Aritmetica – Számtan
Geometria – Mértan
Musica – Zene
Tegnap megláthattuk, hogy Orbán Viktor legalábbis a retorika művészetét (magyarul tudománynak kellene fordítanunk helyesen) kiválóan elsajátította és alkalmazza. Szemléletes kontrasztját adta az előtte felszólalók némelyike lepusztult kocsmatöltelékekhez méltó színvonalon előadott pillanatnyi őrületének.
S mit ad Isten, hazánk balliberálisai éppen ezektől a borgőzös, logikai összefüggéseket nélkülöző, többnyire a valósággal köszönő viszonyban sem lévő, artikulálatlan hangon elüvöltött ostobaságoktól aléltak el kéjesen. Hiába, a színvonal az megvan!
Mivel idáig elérkezve már csupán az értelemmel megáldottak olvassák írásomat, bátorkodom Lucius Annaeus Seneca: De ira (A haragról) című könyvének néhány gondolatát megidézni:
„Nyomatékosan kérted tőlem, kedves Novatusom, hogy írjak a harag lecsillapításának módszeréről és én is úgy gondolom, méltán félsz különösen ettől az indulattól, hiszen ez talán a legvisszataszítóbb és legesztelenebb emberi szenvedély; míg ugyanis a többiben mégis csak tapasztalhatunk valamiféle visszafogottságot, béketűrést, ez lobbanékony, heves fájdalommal teli, emberhez egyáltalán nem méltó, őrült hévvel követel fegyvert, vért, halált: önmagára sincs tekintettel, csak hogy árthasson a másiknak, még a nyílnak is nekiront, akár annak árán „is”, hogy bosszúja őt magát, a bosszúállót is megsemmisíti. Nem véletlenül mondták egyes bölcsek a haragot rövid őrületnek, hiszen az ember ugyanúgy képtelen uralkodni magán, ugyanúgy megfeledkezik minden jó modorról, semmibe veszi a legbensőségesebb kapcsolatokat, makacsul és kitartóan ragaszkodik a kitűzött céljához, nem hallgat a jó szóra, jó tanácsra, légből kapott ürügyek mozgatják, s képtelen a helyes és igaz meglátásra; … Ha meg akarsz győződni arról, hogy nem tekinthetők épeszűeknek, akiket hatalmába kerített a harag, csak nézd meg a viselkedésüket. Ahogyan az őrültség legbiztosabb jelei a kihívó, fenyegető tekintet, a gondterhelt homlok, az eltorzult arckifejezés, az ideges járás, a reszkető kezek, a sápadtság, a gyakori nehéz lélegzetvétel, ugyanúgy ezek a haragos ember ismertetőjegyei is: szemei tűzben égbe villognak, arca a kebléből feltoluló vértől bíborvörösre vált, ajkai remegnek, fogait összeszorítja, haja felborzolódik, égnek áll, lélegzete nehéz, sziszegő, végtagjai görcsösen vonaglanak, az artikuláció hiánya miatt beszéde szaggatott, inkább csak nyögéseket és üvöltéseket hallat, gyakran csapkodja kezeit, lábával dobbantgat, s egész izgatott teste „haraggal fenyeget”. Ezt a visszataszító és elborzasztó látványt nyújtja az önmagából kivetkőző indulatos ember. –Nem is tudom, hogy inkább gyűlöletesnek vagy visszataszítónak nevezzem-e ezt a jellemhibát.”
Milyen tökéletes leirata ez Guy Verhofstadt és Gianni Pittella Európa Parlamenti képviselők rövid őrületének!
Az útszéli kocsmák törzsközönsége a rajtuk eluralkodó harag nélkül is logikai alapvetések használata nélkül, a kauzalitás megtagadásával jutnak el mondanivalójuk végkövetkeztetéséig, hogy tudniillik „Orbán takarodj!”. Guy Verhofstadt, aki le sem tagadhatná, hogy alul maradt az alkohollal folytatott több évtizedes kemény küzdelmében, a kocsmai megmondást fűszerezte haragból fakadó őrülettel. Feledhetetlen élmény volt!
A vele azonos értelmi szintet képviselő balliberálisok szerint minden szava igaz volt. Ez nyilván az ő szintjükön lehet valóság is, a kocsmák valósága, a lepukkant, alkoholista panelprolik valósága.
Állítja, a Soros-egyetem ellen hozott törvénymódosítás után a Fidesz könyveket fog égetni. Például Kertész Imrét és Márai Sándort. Márait! Semmiféle logikai kapcsolat nincs a két magatartás között. Arról nem szólva, hogy nyomdai terméket legutóbb néhány hónapja éppen a balliberálisok égettek a Kossuth téren.
Kertész Imrét még értem is, hiszen Guy Verhofstadt túl azon, hogy egy idült alkoholista, zsidó is, aki többször nevezte antiszemitának Orbánt és terjesztette Magyarországról, hogy tombol az antiszemitizmus. Az viszont bizonyára már nem jutott el borgőzbe burkolózott tudatáig, hogy Kertész Imre markáns véleményt fogalmazott meg a verhofstadtokkal szemben, s belátva korábbi tévedéseit, a magyar kormány pártjára állt. Így aztán aligha lenne oka a Fidesznek éppen Kertész Imre könyveit égetni. Értjük mi, kellett a kocsma közönségének a burkolt nácizás.
Na, de Márai? Márait eleve nácizni, antiszemitázni szokták, tehát a Fidesznek nyilván kedves íróról beszélünk. Ugye, milyen könnyű tetten érni egy szerencsétlen szellemi éhenkórász hazugságait?
Aztán azt is mondta ez a jóember, hogy mi nem kérünk az EU-ból, de az EU pénze az bezzeg kell. Hogy ez mennyire tetszett a mentális énjüktől megfosztott balliberálisoknak! Istenem, hogy ezek mennyire szeretnek pitiáner senkik lenni!
Jól emlékszem, melyik embertípus törleszkedett anno a Szovjet hatalomhoz. Na, most pont ugyanazok szolgálják ki lógó nyelvvel a másik kényurat, az EU-t. Hogy van-e különbség Brüsszel és Moszkva között? – abból a szempontból nincs, hogy mindkét hatalom a gazdasági kiszolgáltatottságot használta fel a lelki megnyomorításunkra. Persze, a játékszabályok ma már mások, mint akkor voltak. Mégsem mi emlékezünk meg nosztalgiával a szocialista világrend diktatúrájáról, hanem nyugati szomszédjaink.
Akik egyrészt sosem élték át annak az érának a borzalmait, másrészt az általuk alkalmazott metodikák terén sok hasonlóságot mutatnak manapság ahhoz. Legalapvetőbb az internacionalizmus és globalizmus közötti párhuzam, sőt azonosság. Mindkettő elveti a nemzeti alapon való gondolkodást, az eltérő kultúrák önrendelkezési jogát. Ezért éltették Castro-t halálakor, ezért nem tartják önkényuralmi jelképnek a vörös csillagot, ezért akarnak mindent az államok feje felett átnyúlva szabályozni. A baloldal minden korban és térben azonos módon elvtelen és embertelen.
Visszatérve Verhofstadthoz és az EU pénzéhez: egyetlen fillért sem kaptunk még tőlük ajándékba. A kohéziós alap nem arra jött létre, ha elfogadjuk az ő ideológiáikat, akkor kapunk pénzt. Hogy lehet olyan sötét valaki, hogy ilyet kitaláljon? Arról nem beszélve, aki ezt el is hiszi! A kohéziós alap lényege, hogy a határainkat megnyitjuk, a piacunkat átadjuk, amiért cserébe a területünkön termelt haszonból visszaosztanak nekünk. A visszaosztást is többnyire olyan ágazatokba fektetjük, amelyek szintén a nyugati multiknak termelik a hasznot. Az utóbbi időben több EU-s biztos is elismerte, hogy a nettó befizető országok járnak jól a kohéziós alap működtetésével.
Nincs is ezzel baj! Övék a tőke, ők fektetik be, ők állítanak elő produktumokat. Legyen ővék a haszon nagyobbik része. Mi legfeljebb munkaerőt teszünk hozzá, ami sehol nem nyom sokat a latban. Kisebb a részesedésünk tehát, de az jár! Jár, ahogyan a melósnak is a munkabér, ami nagyságrendekkel kisebb, mint az őt alkalmazó cég vezetőjéé. Ezt nevezik kapitalizmusnak.
Mi ezt tudomásul vesszük, a játékszabályokat betartjuk. Ezért nem kérünk alkoholista balliberálisok kioktatásából, hazug handabandázásából.
Hazudott Verhofstadt az NGO-k ellehetetlenítésével kapcsolatban is. A transzparenciát éppen az EU direktívái írják elő! A Piper-jelentés is megemlíti, hogy az Európai Bizottság gondolkodik a civilszervezetek finanszírozásának láthatóvá tételén. Sőt, már egy tervezet is elkészült ezzel kapcsolatban. A magyar szabályozás az USA által alkalmazottat preferálja, vagyis teljesen rendben van vele minden.
A CEU-ról ejtsünk még pár szót. Olyan, hogy CEU Egyetem, nem létezik. Közép-európai Egyetem van. Az rendelkezik akkreditációval Magyarországon és az USA-ban is. A CEU Alapítvány, amely NY-ban van bejegyezve, nem akkreditált sehol. Vagyis magyar egyetem ad ki amerikai diplomát. Továbbá 2011 utántól, amikor is a Fidesz kormány először vizsgálta felül az akkreditációkat, a KEE-CEU sziámi pár 17 képzést végez akkreditáció nélkül. Elfelejtették bejelenteni őket. LoL!
A törvényes működés alapfeltétel. A 2011. évi CCIV. törvény a Nemzeti felsőoktatásról (Nftv.) felülírta a 2004. évi LXI. törvényt a Közép-európai Egyetem magyar állam általi elismeréséről. Lex posterior derogat legi priori, vagyis a későbbi törvény felülírja a korábbit. Innentől egyértelmű, hogy rendezetlen jogi helyzetről beszélhetünk, amelyért mind a kormány, mind pedig a „CEU” felelős. A kormány megtette a részéről elvárható szükséges lépéseket. Az egyetemnek ugyanezt kellene tennie, nem pedig hisztizni és baromságokat terjeszteni.
Hát ez van! Ilyen egyszerű feltárni az igazságot. Szerencsére még többen vagyunk, akik igénylik az értelem munkáját és elutasítják az érzelem diktatúráját.
