A magyar középületeket megrongáló, a magyarság emlékezetét minden módon gyalázó balliberálisok szolidaritást, együttérzést várnak tőlünk. Mi több, azt kérik most számon, hogy nem vállalunk fel lealjasult nézeteikért némi konfliktust az oroszokkal.

Szerintem az alap sztorit mindenki ismeri: adva van egy túlmozgásos lipótvárosi drogos majom, bizonyos Komáromy (szigorúan ’y’-nal a végén!) Gergő, aki megirigyelvén jelentőségteljes elődei, úgy, mint Dániel Péter, Gulyás Márton, Varga Gergő, magyar műemléket festékkel megbecstelenítő, valamint spanglitestvére, a füttyös tojásdobáló Juhász Péter, - aki nem pénzes borítékot vett át Portik megbízottjától, hanem éppen hogy ő küldött borítékot a balliberális gengszternek – megdicsőülését, maga is e forradalmi útra lépett és festékkel meggyalázta a szovjet katonai emlékművet.

Azt most hagyjuk, hogy a különböző pártok szerint mit szimbolizál ez az emlékmű, mert nyilván mi sem szeretjük, amikor az ukránok, románok gyalázzák az országukban fellelhető magyar emlékműveket. Teszem hozzá, az külön szép, hogy éppen a szovjet megszállás haszonélvezőinek kölykei rongálják most azt az alkotást, ami szüleik, nagyszüleik elvtelen, aljas meggazdagodásának és (rém)uralmának szimbóluma is.

A tárgyilagosság kedvéért egyezzünk meg abban, hogy a Szabadság téri szovjet emlékmű azoknak a hős katonáknak állít emléket, akik a náci Németország elleni háborúban hazánk területén estek el. Nekik köszönhetjük a német megszállásból való szabadulásunkat és több százezer zsidó honfitársunk koncentrációs táboroktól való megmenekülését is. Ha ezek a katonák nem lettek volna, ma nem lenne Komáromy Gergő sem, aki meggyalázhatná az emléküket.

Tegnap egy kedves ismerősöm elmesélt egy történetet, amelynek tanulságával magam is egyetértek. Íme:

Történt egyszer, hogy egy izraeli katona megerőszakolt egy beduin kislányt. Mire a beduinok felhorgadának, fegyvert ragadának és követelék az izraeli katona kiadatását, hogy törvényeik szerint megbüntessék szörnyű tettéért. Mondá erre az izraeli hadnak vezetője: Nem úgy a! Ez az ember izraeli, a mi vérünk, nem adjuk át idegen fennhatóság alá, bármily gyalázatot követett is el. Hanem mondjátok meg, törvényeitek szerint milyen büntetés jár neki, s mi e büntetést végrehajtjuk rajta. A beduinok elmondák, s másnap az izraeli katonák elvitték a hitvány alak heréit a sérelmet elszenvedett családnak. Ezzel mindkét fél elégedett volt.

Eszerint valóban akkor járnánk el helyesen, ha jól pofán basznánk ezt a csecsen Mehemedet és elküldenénk jó messzire, Allah valagába. Ezt követően pedig eltördelnénk ennek a Komáromy Gergő gyereknek a kezeit, mellé pedig arra köteleznénk, hogy II. világháborús dokumentumfilmeket nézzen, hátha ráeszmél, miféle borzalomból menekítettek is ki minket a szovjet hősök.

Sajnos az izraeli példa nálunk nem foganna meg, mivel a Magomed elpaterolásában még lenne is egyetértés, de a Komáromy megbüntetése már bajos volna. A balliberálisok erre a kis korcsra héroszként tekintenek, s ha csak haja szála görbülne, tízezres tömegeket pénzelne az utcára Soros György, a világsajtó sem szólna másról, mint a magyarok náculásáról, követelnék a kizárásunkat az EU-ból és így tovább.

Így azt mondom: nem a mi dolgunk! Egyék meg szépen, amit főztek. Hiszen pont ők az akadálya annak, hogy ebben az ügyben szolidaritást mutassunk.