Menekülttábor

hajléktalan gondolatok éjszakai szállása

MYTHBUSTER

2017. április 11. 11:37 - Mr Falafel

Szeretném az egyik közkedvelt balliberális toposzt kicsit alaposabban kivesézni. Nem mondom, hogy az önálló gondolatokat megtagadókat észhez téríteni, mert az lehetetlen. Ha létezne, még Istennek sem sikerülne.

Arról szeretnék beszélni, miért is megy külföldre dolgozni annyi magyar fiatal és kevésbé fiatal, egyedül vagy családosan. Occam borotvájával most kettéhasítjuk az ostoba feltételezésektől, politikai lózungoktól terhes vélelmeket tartalmazó hipotéziseket és csupán a legegyszerűbbet, a legnyilvánvalóbbat tartjuk meg.

Nem igaz, hogy a Zorbán miatt fordítanak hátat sokan hazájuknak és keresnek jobb megélhetést külföldön, többnyire az EU tagállamaiban. Aki ezt állítja, annak egy mákszemnyi realitásérzéke sincs.

Lássuk, miként gondolom én, azaz lássuk, mi a valóság!

Igen, mindenki hülye, aki nem úgy gondolja, mint én, és igen, én vagyok csak helikopter!

Kezdjük mindjárt a legelején, azzal, hogy 2004. május elsejével beléptünk az EU-ba. Fantasztikus, nagyszerű érzés volt. Azt mondták, onnantól bárki nyithat kávézót Bécsben. Istenem, de sokan elhitték! Nyugi, én is! Most miért? Tök szupi lett volna, ha Bécs a tízmillió magyar kávézó városa lett volna. Nem lett az.   

Nos, a nyugat felé megnyíló lehetőségek nem csupán kávéházakban manifesztálódhattak. A hegesztő például hegeszthetett is, vagy pakolhatott kamiont az egyetemi oktató az oktatói fizetésének háromszorosáért. A munka nemesít. Slussz.

Aztán jött 2006 ősze és Gyurcsány ámokfutása. Akkor terjedt el az első ostoba tévképzet a magyar fiatalság külföldi munkavállalásával kapcsolatban. A jobboldali médiumok azt, a szintén jobboldaliak által kiagyalt marhaságot kezdték el terjeszteni széles körben, hogy a fiatalok Gyurcsány miatt menekülnek az országból, s hogy 2006 őszét követően többen vándoroltak ki, mint 56 után.

Jézusom!

Az igaz, hogy mindannyiunk Őszinte Ference egy alkalommal elragadtatván magát azt találta mondani, hogy el lehet menni, akinek nem tetszik. Na, de kérem, a fiatalság leszarja a politikát, a mégis politizáló fiatalok jobboldali érzelmű része meg azt, hogy mit mond Gyurcsány Ferenc. Vagyis a konklúzió az, hogy bár tényleg egyre többen mentek külföldre munkát vállalni a fiatalok, az korántsem Gyurcsány mondatainak vagy tetteinek volt következménye.

Sokkal triviálisabb okokat kell keresnünk. Adott volt egyszer a 2004 óta szabadabb helyváltoztatás Európában. Aztán 2007 decemberétől már a Schengeni Egyezményhez is csatlakoztunk. Európában elfelejthettük még az útlevelet is. Azt sem tudtuk, mikor megyünk át egy határon, csak mentünk és bámészkodtunk, hogy „jé, milyen szép!”.

 Nagyjából ezzel egy időben Anglia feloldotta a munkaerő piaci átmeneti korlátozásokat az EU-ba 2004 közepén felvett kelet-európai tagországokkal szemben. Hurrá, mehettünk dolgozni az ángliusokhoz is! Már régen nem akart senki kávéházat nyitni Bécsben, megelégedtek azzal, hogy a munkájukért a korábbi vezető kapitalista ország munkavállalója bérének felét kapják, nem pedig ötödét, mint Magyarországon.

Ez elég ösztönző volt, s ha nem lett volna az, 2008-ban jött a gazdasági világválság. Ennek szintén nem Gyurcsány volt az oka, noha a baromarc még akkor is álproblémáról beszélt, amikor a bankok javában vitték el a tetőt az emberek feje fölül.

S akkor el is érkeztünk a lényeghez! A magyarok kivándorlása nem világnézeti eredetű, hanem gazdasági. Egyrészt szélesre tárult a világ az EU-val, másrészt otthontalanná válva nem sok választás van, mint külföldre menni. Meg is mondom, hogy miért!

Az EU nem a mi gazdasági kiteljesedésünket hozta. Soha nem is volt olyan egyenes szándéka az EU urainak, hogy a volt keleti blokk országait helyzetbe hozza. Céljuk saját gazdaságuk potenciáljának növelése volt, s ha ezzel együtt járt az is, hogy a csóró újfelvételesek is valamelyest jobban érezhették magukat, hát nem bánták.  

A magyar piacot átvették a nyugati nagy cégek, közkeletű megnevezéssel a multik. Például bankok, akik ésszerűtlen feltételek mellett adtak hiteleket boldog-boldogtalannak. Ez a rendszer dőlt be 2008-ban az USA-ban, ahol aztán a nagyokosok szépen rátolták a problémát Európára. Lássuk be, nem volt rossz húzás!

A magyar prolit meg szépen agyonnyomta annak a rengeteg hitelnek a jelentősen megnövekedett törlesztő részlete, amit nagy boldogan felvett. 0% beülővel hajthattak ki a Mercedes szalonokból, lett lapos tévé még a tyúkólban is. Nagy volt a jólét, amint azt Ferenc testvér is megfogalmazta a választási beszédében.

Ja, az volt! Aztán 2008-ban megkezdődtek a bankok és hitelintézetek által kezdeményezett végrehajtási eljárások, az árverések. Naponta százával váltak hajléktalanná családok. Elvitték a szép autókat és az LCD tévéket is. Elvittek mindent. Két fizetés is kevés volt a hiteleket törleszteni.

Minekutána a végrehajtási eljárásban elrekvirált ingatlanok és ingóságok értékesítéséből a bankok és hitelintézetek részére befolyt összeg nem fedezte a teljes tartozást, a magyar proletár fizetését terhelték meg. Nem volt már szép ház, csillogó-villogó új autó és lapos tévé, de nem volt fizetés sem, hogy az albérletet fizetni lehessen.

Akkora volt az elégedetlenség a balliberális kormányok tesze-toszasága miatt, hogy a népek 2010-ben kétharmadot adtak Orbánnak a „Nesze, bazmeg, légy te a megmentőnk!” felkiáltással.

Bizonyos szinten az is lett. Kétségtelenül leállította a kilakoltatásokat és árverezéseket. Az energiaszektor szolgáltatóival is megállapodott, hogy télen nincs szolgáltatás felfüggesztése. A bankokkal is kötött megállapodásokat, amelyek félmegoldás voltak csupán. A fizetéseket ugyanis továbbra is terhelték a banki hitelek miatti levonások.

Az egyetlen életképes megoldás azt volt, ha az adósok külföldre mennek dolgozni, mert az ottani bérekre a magyarországi hitelekből fakadó adósság nem volt ráterhelhető. Ez és semmi más nem vitte külföldre a nagyobb tömegeket: menekültek az adósságcsapda elől.

A kinti munkából aztán fizethetik a hitelek törlesztő részleteit és álmodozhatnak arról, hogy egy napon majd tiszta lappal hazatérhetnek. Mások addig maradnak, amíg össze nem gyűjtenek egy új lakásra, házra valót. S akadnak olyanok, akik új életet kezdenek távol a hazájuktól. Teszik mindezt függetlenül attól, hogy mely politikai formáció van éppen hatalmon.  

Ennyi lenne a történet. Akinek van józan belátási képessége, az itt összetalálkozhat a valósággal. A többieknek marad az, hogy sosem lesztek helikopter, bazmeg.        

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://menekulttabor.blog.hu/api/trackback/id/tr8412416731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kotyesz 2017.06.03. 23:12:51

Tizenötmillió embert tudnánk etetni génmanipuláció-mentes élelmiszerekkel, megjegyzendő hogy Téesz-időkhöz képest töredéklétszámmal és sokszoros vegyszer/műtrágya és nulla szervestrágya felhasználással. Ma már az a kérdés a tízmillióból mennyi marad a fenntartható M.o. lakossága ? Valljuk be a kivándorlók azon része aki talpon marad , ( -a fiatalokról beszélnék-) és nem külföldön alapít családot az tud-e ITT ? Aki nem akar család nélkül élni és sikerül is neki az bevállalja-e a 2.-ik 3.-ik stb. gyereket? Bízik-e a magyar a szülőhazájában csak 1/4-ed arányban is mint a '70-es/'80-as években a szüleik bíztak? A külföldi munkavállalók sorsa egyébként a külügy hiperaktivitásának már rég a célfeladatává kellett volna válnia, szép az önszerveződés is de miért nem segítik őket? A közösségformálásban, a kinti életben és a hazajövetelben ? például a sikertelenek akik csak szenvednek vagy a családosok akik nem döntöttek még a kintmaradásról?
süti beállítások módosítása