Fontos rögtön az elején tisztázni, a CEU kb. annyira egyetem, mint Orbán Tusványosi Szabadegyeteme. Ez akkor is így van, ha Csaba Lászlótól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia kevésbé ismert elnökéig minden, politikai nézetileg vagy egzisztenciálisan érintett televisítja a világ összes médiáját.

Azonban azt se feledjük, hogy a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi kara is csupán egyesületként kezdte. A Közép-európai Egyetem egy a 80-as évek vége felé Dubrovnikban tartott előadássorozatból fejlődött ki. Ott merült fel az ötlet, hogy létrehoznak egy olyan új, nyugati modellen alapuló egyetemet, amely Európa egykori szocialista országainak politikai, társadalmi és gazdasági változásait elemezvén teszi le voksát a nyitott, vagyis a nyugati típusú kapitalista társadalom értékei mellett.

Napjainkra a CEU egy olyan nemzetközileg elismert posztgraduális (diploma utáni) felsőoktatási intézménnyé vált, amely a közgazdaságtan, a társadalom- és politikatudomány szakterületeken keresztül terjeszti a Soros György világképének megfelelő ideológiát és semmi mást. Népszerűsége a bizonyíték arra, hogy Soros Györgynek is lehetnek hasznos nézetei, illetve, hogy a pokolra vezető út jó szándékkal van kikövezve. Feltételezve, hogy Sorosban van egy mákszemnyi jó szándék. Vannak kétségeim.

Ugyanakkor kétségtelen tény, az egyetemen nagy tudású oktatók is előfordulnak ám. Például a fentebb már megnevezett Csaba László közgazdász, aki szakmája legkiválóbbika világszerte, vagy Ürge-Vorsazt Diána klímakutató és Kis János filozófus. Persze, sarlatánok is, mint a panamai diplomás Bokros Lajos, vagy a súlyos rasszista és hungarofób  Gerő András (ál)történész. De nehogy azt higgyük, más egyetemek színvonalasabb tudást adnak, vagy akár a CEU elmaradna az átlagtól. Szögezzük le, a CEU-nak van létjogosultsága, illetve nem ártalmasabb, mint az összes többi agytolvaj felsőoktatási intézmény.   

S most lássuk, hogyan is született meg a CEU!

Magyarország és New York Állam Kormánya 2004-ben (mikor máskor, ha nem egy balliberális érában?) közös nyilatkozatban támogatta a CEU-t abban, hogy úgy szerezzen magyarországi képzési akkreditációt, hogy közben megmarad amerikai egyetemi státusza is. A nyilatkozat aláírása után pedig életbe lépett a 2004. évi LXI. törvény a Közép-európai Egyetem állami elismeréséről. Az egyetem tehát a közlemény szerint magyar entitásként jött létre, mester- és doktori képzéseket is indított egy egyetemi kampusszal Budapesten.

Mivel ez egy rövidke törvény, bátorkodom bemásolni teljes terjedelmében.

„Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, valamint New York állam kormányzója által 2004. április hó 5. napján kiadott közös nyilatkozatban foglalt célok megvalósítása érdekében, a New York államban (Amerikai Egyesült Államok) elismert Közép-európai Egyetem (Central European University) magyar, nem állami egyetemként történő elismerése érdekében, a hazai felsőoktatás nemzetközi jellegének erősítése, a külföldi tapasztalatok meghonosítása, valamint az idegen nyelven megszerezhető felsőfokú szaktudás bővítésének céljából - figyelemmel a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 4. §-ának (3) bekezdésére, valamint 6. §-ának (1) bekezdésére - a következő törvényt alkotja.

1. § (1) A Közép-európai Egyetem (a továbbiakban: Egyetem) felsőoktatási intézmény, amelyet a New York-i székhelyű Central European University nonprofit társaság és a Budapesti Közép-európai Egyetem Alapítvány együttesen működtet és tart fenn.

     (2) Az Egyetem alapképzést nem folytat, egyebekben a nem állami egyetemekre vonatkozó jogszabályi               rendelkezések szerint működik.

2. § Az Egyetem jogosult használni az egyetem elnevezést, valamint ennek idegen nyelvű megfelelőit, amennyiben legalább egy tudományterületen, több szakon képes és alkalmas szakirányú továbbképzésre.

3. § (1) E törvény a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 76. § (3) bekezdésének a) pontjában, valamint 81. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel teljesülését követő 8. napon lép hatályba.

     (2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Ftv. 1. számú mellékletének I. részének, B) „Nem állami              egyetemek” főcíme, b) „Magán, illetve alapítványi egyetemek” pontja a magyar ábécé által meghatározott            felsorolás rendje szerint „Közép-európai Egyetem, Budapest” szövegrésszel egészül ki.”

A jogszabályocska szövege alapján mindenki eldöntheti, mennyire egyetem a CEU.

S ha már így belejöttünk a jogszabályok (köznyelven törvények) ismertetésébe, mindjárt citáljuk be a 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról vonatkozó szakaszát:

„76. § (1) Magyarország területén külföldi felsőoktatási intézmény akkor folytathat oklevelet adó képzési tevékenységet, ha a származási országában államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősül és az általa Magyarország területén folytatni kívánt képzés és az arra tekintettel kiállított oklevél államilag elismert felsőoktatási fokozatot adó képzésnek (oklevélnek) felel meg és a működését az oktatási hivatal engedélyezte. Az oktatási hivatal a működési engedélyre vonatkozó határozatát visszavonja, amennyiben a felsőoktatási intézmény, vagy a képzés e feltételeknek utóbb nem felel meg.”

Jó ember, nem kell azt a törvényt módosítani ahhoz, hogy a CEU jogilag ne neveztethessen egyetemnek! Sokkal inkább aggasztó, hogy a CEU 2011 óta törvénysértő módon működik, ergo az általa kiadott oklevelek megalapozzák a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) 342 §-ba ütköző közokirat-hamisítás bűntettének alapos gyanúját. Legalább!  

„Az Oktatási Hivatal 2016 második felétől kezdte meg eljárásait, hiszen idén, 2017-ben jár le az öt éves működési engedélyezési ciklus” - kezdi közleményét az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

A működési engedélyek 5 éves felülvizsgálata során több olyan működési problémára derült fény, amelyek nem felelnek meg a jogszabályoknak. Ezek az alábbi csoportokba sorolhatók:

• a külföldi felsőoktatási intézmény nem a megfelelő jogszabályi keretek között folytatja a képzését,
• nincs együttműködés és magyarországi partner,
• hiányzik a programakkreditáció,
• a külföldi felsőoktatási intézmény által kiállított okirat nem államilag elismert (fokozatot adó) oklevél,
• a külföldi felsőoktatási intézmény nem minősül származási országában államilag elismert felsőoktatási intézménynek,
• a közhiteles nyilvántartásba történő adatszolgáltatási kötelezettség nem teljesül,
• a külföldi felsőoktatási intézmény nyilvántartásba nem vett képzéseket folytat.

„Kritikusnak nevezhetők azok az esetek, amelyekben a külföldi intézmény nem felel meg a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 76. § (1) bekezdésében rögzített alapvető kritériumoknak, azaz a származási országában nem minősül államilag elismert felsőoktatási intézménynek és nem bocsáthat ki a Magyarország területén folytatott képzésre tekintettel államilag elismert felsőoktatási fokozatot adó oklevelet.”

Ez mind szép, de eddig miért hagyták működni? Vagy miért nem szóltak nekik korábban, hogy ez így nem lesz jó? Az sem mindegy ám, hogy annak a 2004-es törvényecskének milyen kötőereje van!

Bármennyire igaza is van most a kormánynak, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez is egy olyan pitiáner hatalmaskodás, mint a Heineken elleni akció. Márpedig egy kicsinyes és bosszúálló kormány kicsinyes és bosszúálló társadalmat generál. Szalai Erzsébet szociológus elitkutató kiváló tanulmányokat írt erről a jelenségről. Egyébként pedig emberileg is elvárható, hogy az erősebb legyen méltányos és lovagias, mert ez illik hozzá.

Így aztán mindhiába ellenszenvezem a CEU-val, azt gondolom, a felek konszenzusos megállapodása mellett tovább kell működnie. Mert morálisan ez helyes. Morális alapok nélkül pedig egyetlen törvény sem szolgálja a társadalom érdekeit.