Ja, a címmel tényleg arra célzok, hogy faszság az egész. Mármint a mizéria, ami Quimby együttes énekesének egy interjúban felemlített „dala” okán a teljes balliberális médiát imádatáriára késztette.

Úristen, hát ez a fiú egy hős! A barnaáradat legvéresebb diktatúrájában halálmegvető bátorsággal írt egy - egyébként végtelenül gügye – versikét, amelyből azt lehet kiolvasni, mostan ő mennyire gyűlöli a zOrbánt. Hogy egyébként a balliberálisok minden másból is képesek pontosan ugyanezt kiolvasni, az mellékes.

Tehát adva van ez a szánalmasan együgyű kis versike, amely immáron elnyerte a balliberális hitközösségtől „A DAL” címet, amely nem érdemtelenül a világ proletárjainak himnuszává vált, és adva a van a valóság, hogy egyébként ki nem szarja le, mit ír és énekel a Quimby.

Hát a fákon G dúrban zúgó kibaszott kabócákat nem érdekli, nemhogy embereket. Kivéve persze azokat, akik diktatúraként, evilági pokolként élnek meg minden olyan pillanatot, amikor nincsenek minimum olyan hatalmi pozícióban, amiből bármikor szarrá lövethetik azokat, akiknek más a véleménye, mint az övék.

Na, hát nekik minden ilyen szánalmas kis izzadságszagú kényszeretűd maga egy villanásnyi mennyország, a zeneművészet Olimposza. Ezért kell naphosszat az erről szóló libernyák ömlengéseket olvasnom a facebook-folyamban.

Én rühellem a Quimbyt. Mindig is rühelltem. A zenéjük olyan távol áll tőlem, ha attól távolabb állna, már közelebb lenne. Nem bírom ezt a romkocsmák leamortizált agyú, képzeltértelmiségének ízlésvilágát éltető majomkodást. Azt viszont elfogadom, hogy sokaknak tetszik. Ízlések és pofonok, ugyebár.

Mindazonáltal a balliberális konglomerátum jelen imádatözönét nem tartom őszinte, a művészetért ódáig levő intellektus megnyilvánulásának. Ember, ugyanezek tavaly még kiátkozták a Quimbyt! Elmondták mindenféle szarnak, mert fel mertek lépni egy több tízezres tömeg előtt Erdélyben, egy olyan rendezvényen, ahol napközben Orbán szónokolt. A tusványosi afférról beszélek.

Hogy ezek mit kaptak érte! Igaz, a jobboldali média és megmondóemberei bevédték őket. Na, téged is védjen meg a Bayer Zsolt balliberálisként – mondogatják egymás közt, ha zrikálni akarják a másikat. Bizony, a Quimby egy féléve rásütött súlyos bélyeget mosott le magáról.

Ezért neveztem a versikét kényszeretűdnek. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy megszületésének egyetlen oka a bélyegzéstől való megszabadulni akarás. Nyilván egy Quimby adottságú és orientáltságú zenekar alapvetően balliberális érzületű tagokból verbuválódik, azonban a koncerteken politikai nézetektől függetlenül zenélnek mindenkinek.

Nagyon helyesen egyébként. Éppen ezért a Quimby mindezidáig megőrizte látszólagos semlegességét. Ám nagyot hibázott, amikor nem számolt a baloldal valódi természetével, a pitiáner zsigeri gyűlölködéssel, a frusztrált tahósággal, amely leordít róluk. Innentől bukta az összes bulit, amit a liberotalibánok szerveztek. Egyetlen zenekar sem engedheti meg magának ezt a luxust, hogy csak az egyik politikai oldal szimpatizánsainak zenéljen. Illetve vannak kivételek, hiszen ismerünk formációkat, akik csak egyik vagy másik politikai tömörülés rendezvényein tűnnek fel.

A Quimby viszont mindenkié. Volt. Azt nem tudom, hogy a nevükből adódóan szeretik-e, ha egyszerre vannak seggbe baszva és az ő farkuk meg más seggében, mindenesetre most jól belekerültek egy szendvicsbe, ahol a balosok őket kúrták hátulról, viszont e versikével ők meg a jobboldalt. A Quimby ugyanis az a férfi, aki egy homoszexuális édeshármasban középen van. Nomen est omen. – s ha ez igaz, akkor nem véletlenül választották e nevet.

Akárhogy is, mostantól folyamatos világnézeti hitvallásgyakorlásra lesznek kényszerítve, és ez gyorsan leamortizálhatja a hírnevüket. Nem ezt érdemelnék.