„Terror a kerítésnél, bedurvultak a magyar hatóságok, kutyákkal tépetnek szét embereket, gyermekek kínzása az új Hungarikum”, stb. Nagyjából ilyeneket ír a balliberális sajtó világszerte. Hazudnak, ahogy szoktak. Az igazság oly’ visszataszító fogalom számukra, mint nekünk az ő létük. S abban az őrületben, amelyet ők valóságként élnek meg, mi magyarok vagyunk a kérlelhetetlen ellenség, a gonosz maga.
Silány minőségű virtual reality-jükben az egyetlen hasznos cselekedet, amelyért valamiféle megdicsőülés jár, a magyarok elleni dzsihád, a szent háború. Fogalmam sincs, hogy a liberális demokráciának van-e mennyországa, de bizonyos, hogy kevesebbért nem éri meg zombiként menetelni monoton, s véres nyálat csorgatva, artikulálatlan hörgésektől kísérve felfalni a magyarokat.
Nézzük a valóságot!
Aki nálam lesújtóbb véleménnyel van a magyar hatóságokat illetően, az festi magát. Ugyanakkor minden értelmes ember képes belátni, egy olyan transzparens, hazai és nemzetközi ellenségeink által szüntelenül nagyító alatt vizsgált területen, mint a migránskrízis, elképzelhetetlen, hogy a magyar hatóságok tömegesen, sorozatosan és nyilvánosan követnének el emberiesség elleni bűntetteket.
Márpedig ezt állítja a HGV, a 444.hu és az Index is humanitárius szervezetek jelentéseire hivatkozva, de tulajdonképpen csupán két külföldi médium, - a svéd Aftonbladet és a brit Independent – cikkét forráskritika nélkül átvéve. Ezt osztják millió szám az európai liberálzombik, s fűznek hozzá politikailag korrekt, tehát gyilkos indulattól terhelt kommenteket.
Természetesen utánajártam magam e történeteknek, felfejtettem a gyűlöletzombik maguk után hagyott véres nyálból szőtt fonalat és megleltem a forrást. Egyszerűbben fogalmazva elolvastam mindkét cikket, amely igen súlyos vádakat fogalmaz meg velünk, magyarokkal szemben.
Nem találtam egyetlen bizonyítékot sem arra, amit állítanak. A cikkekben azon túl nincs semmi, hogy hallották valakitől, aki hallotta valakitől, hogy az hallotta… És így tovább. Ehhez a halandzsihádista propagandához adja a nevét a Catholic Relief Services (CRS, Katolikus Segélyszolgálat), a Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat (JRS), a Human Rights Watch, a Helsinki Bizottság és az Orvosok Határok Nélkül. Utóbbi kettő esetében ez természetes.
Az Orvosok Határok Nélkül elnevezésű szervezet állítólag látta is az összevert, megkínzott, kutyák által megharaptatott embereket. Látta, csak nem dokumentálta. Nem szokták az ilyesmit. Ők csak gyógyítanak, az adminisztrációhoz nem értenek.
Nincsenek ugyanis egyetlen cikkben, egyetlen állítás mögött sem fényképek, látleletek, rtg felvételek, stb. Egy sem! Jó, jó, de a frontvonalon (mert háború folyik a gonosz magyarok ellen) csak van valakinél egy okostelefon, amivel lefényképezhetnék, levideózhatnák a sérüléseket, bemutathatnák a sokktól támolygó embereket, vagy ilyesmi. Elismerem, az I. és II. világháború nem volt ennyire véres és eseménydús, így ott könnyedébben készülhettek fotósorozatok, dokumentumfilmek, amelyek ma is tanulságul szolgálnak, de a technika csak fejlődött annyit, hogy legalább egy villanásnyi vizuális bizonyítékot szolgáltathatnának.
Mert szemléletes ugyan, ahogy a magyar határon húzódó kerítést légi felvételen úgy ábrázolják, mintha az egy az auschwitzihez hasonló haláltábor lenne, de abból nem derül ki, valóban történtek-e olyan súlyos bűncselekmények, amelyekről beszélnek. A további illusztrációkként közölt fotók, amelyeken migránsok élik hétköznapjaikat, szintén nem erről győznek meg.
Szerencsére arról már leszoktak, hogy tiszadobi cigány családokat fotózva szemléltessék a migráns nők és gyerekek sanyarú sorsát. Annyi kapcsolatuk azért van a valósággal, hogy belássák, ezzel nemigen lehet manipulálni a magyar társadalmat, de az elkorcsosult nyugat-európait is csak kisebb mértékben.
Marad az „Isten bizony”. Akármire megesküsznek, hogy, de ők látták, és tényleg a magyarok ütlegelik gumibottal a nőket, uszítanak kutyát a gyerekekre, tépetik húsát szegény migránsoknak, kínozzák testüket, s lelküket. Dögöljön meg a szomszéd lova, ha nem mondanak igazat.
Beláthatjuk, hogy ilyen mélységesen szent eskük mellett az elmebajra egyébként is fogékony balliberális internacionalisták önként és boldogan csatlakoznak a magyarok elleni dzsihádhoz.
Én meg felemlegethetnék sajtóetikát, hivatkozhatnék a józan észre. Hasztalan. Meg kell elégedjek annyival, hogy elmondhatom, mi a valóság és reményemet fejezhetem ki azt illetően, hogy mi egyre többen vagyunk, ők pedig egyre kevesebben.