Bennem nincs meg az a kérlelhetetlen precizitás, az a perverz hajlam egy téma mások általi értelmezésének apró szeletekre szabdalásával való elemzésére, ami a neves bloggerre Deansdale-re jellemző. Márpedig erre a képességre most nagy szükségem lenne, mert Csizmadia Ervin politológusnak a Magyar Nemzetben „Forradalmi momentumok” címmel megjelent írásának kritikája ezt az alaposságot igényelné.

Ennek hiányában kénytelen vagyok a magam felületes módján, itt-ott csapongóan, de azért egy koherens textúrát létrehozni, amelynek lényege az volna, hogy Csizmadia alapvető tévedéseire felhívjam a figyelmet.     

Csizmadia ugyanis teljesen tévúton jár. A Momentum sosem keltette civil kezdeményezés látszatát, mert már az első interjújában kijelentette, párttá alakul és jövőre indul a választásokon. Innentől az egész elemzése halandzsa.

Szanyi Kapitány is megmondta, a baloldalon első perctől mindenki tudta, a Momentum Haris Éva, SZDSZ-közeli nagyvállalkozó jelentős anyagi áldozattal létrehozott projektje.

A Momentum egy baloldali radikális politikai mozgalom. Stratégiája a minél látványosabb rombolás. Kell a nagy durranás az ismertséghez. Az SZDSZ mindig sikeres volt a rombolásban, nyilvánvaló, hogy ez az anarchista attitűd a Momentum egyetlen jellemvonása.

Akciójával felrázta révületéből a sok harcos lelkű szoci nyuggert és az LMP-ben menedéket lelő ökoterroristákat. Ezek holnap már viaduktot robbantanának, s ha nem találnak, akkor stadionokat. Bármit megtámadnak, amiről úgy vélik, hogy Orbánnak kedves. Ezekben víziója sincs meg egy boldogabb világnak. Hacsak nem tekintjük boldogabb világnak azt, ahol az ő kéjes örömük dominál mások fájdalmas veszteségein.

Csizmadia láthatólag semmit nem ért meg ebből, semmit nem érzékel a valóságból. Nyugat-Európázik, meg civil mozgalmazik. Miközben a Momentum inkább a bécsi akcionista művészeti irányzatra hasonlít abban a tekintetben, hogy performanszokban határozza meg önmagát és a csonkítás-öncsonkítás motívumát a balliberális politikai irányzat mímelésében fejezi ki. Jó, csak vicceltem!

Habár, ha jobban belegondolok, van ebben valami. Elég csak megnéznünk Hermann Nitsch munkásságát. Többnyire úgy akarnak többet megmutatni az általuk valóságosnak hitt világból, hogy az ember legbensőbb, állatiasnak nevezett énjét motiválják. Erőszak, rombolás, agresszió. Ez nyilván abból ered, hogy a természet harmóniájából az ég egy adta világon semmit nem képesek felfogni. Az erőszaknak és agressziónak ugyanis teljesen más a funkciója az értelem nélküli állatvilágban, mint az értelem vezérelt emberiben.

Evolucionista megközelítésben tekinthetjük az erőszakos viselkedésünket állati eredetűnek, azonban az értelem által civilizálódott fajunk nem a természet hagyományait folytatja, hanem újrateremti azt más elvek mentén és hamis analógiát állít fel az eredetivel. mindez pusztán arra elég, hogy a minimál (mint modern kori stílus) eszközeivel belepiszkál a pszichébe.

S hogy ennek mi lett az eredménye? Mármint a bécsi akcionizmusnak. A rövid performanszokban való gondolkodás általánossá válása. A minél megdöbbentőbb önkifejezések elszaporodása bármilyen pici és rövid idejű hírnévért. A valóságshow-k hazug világának harlekin jelmezét ráhúztuk a valóságra.

A Momentum nem több politikai valósághősök castingon összeválogatott csoportjánál. Úgy tesznek, mintha valóság lenne, amit csinálnak, de közben minden előre eltervezett dramaturgia szerint zajlik. S közben ők elhiszik, hogy ennek az egésznek a vége valamiféle jutalom elnyerése lesz, amely által ismertté és szertett figurává válnak az őket nézők szemében.

Csakhogy a valósághősök sorsa általában nem ez, hanem a gyors feledés homályába veszés. Nagyon kevés kivétellel nem lesznek rendkívüli emberek, szépen visszaszürkülnek a szerény intellektusuknak megfelelő hétköznapiságba. Egy perccel sem maradnak tovább a rivaldafényben, csak amíg hasznot hajtanak az őket felépítő kreátoroknak.

Országgyűlési választáson indulni nem valósághősöknek való. Ott rutinos öreg rókákat, minden hájjal megkent szemfényvesztőket kellene legyőzniük, ahhoz viszont nincsenek meg a képességeik.