Azt mondják, jó szándékkal van kikövezve. Én nem tudom, nem jártam még arrafelé, de nem is tervezem. Persze, ahogy a világ dolgai állnak, könnyen lehet, hogy az emberi kollektíva szekerén üldögélve mégiscsak eljutok oda. S ha így alakul, akkor azt remélem, a jó szándékkal kövezett utat nem Mészáros Lőrinc valamelyik útépítő vállalkozása tartja karban, mert akkor rázós utunk lesz, az biztos.

Na, de nem az útépítés rejtelmeiről akarok én itt értekezni, hanem a szándék és megvalósítása kapcsolatáról. Az emberiség története során számtalan olyan kulcsfontosságú momentum adódott, amikor a főhősök, a cselekmény formálóinak szándéka tiszteletreméltó volt, ám a megvalósítás során valami végzetesen félrecsúszott és örökemlékezetű borzalom lett belőle.  

Mit is mondott Regős Bendegúz erről?

„Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett.”

Bendegúz népünk nagy tanára volt, érdemes odafigyelni rá, miket mondott. Például ezt: „Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányoznak.”

Na, ugye!

Tréfát félretéve, beszéljünk egy kicsit a bolsevizmusról! Kedvenc témám. Ha időm engedi, olvasgatok Lenint és Sztálint, de mostanában Trockijt leginkább. Tudjuk, ő az, aki megcsinálta a nagy októberi szocialista forradalmat, aminek a babérjait Lenin aratta le. Lev Davidovics, mármint Trockij nem volt akárki. Egy ideológus, aki a harctéren is megállta a helyét. Mindeközben Lenin valahol Svájcban kávézott.   

Nos, e lángszavú szónok, aki megalkotta a permanens forradalom elméletét, Leninnel együtt úgy vélte, hogy a munkáspártnak a „proletariátus és a parasztság demokratikus diktatúrájának" formájában kell eljutnia a polgári forradalom szintjére, ahol karöltve a polgári forradalmárokkal, mint a párt természetes szövetségeseivel, létrehozzák a szocializmust, a legideálisabb államformát.

Csak arról feledkeztek meg ezek a boldogtalanok, hogy a cári Oroszországban egyszerűen nem volt polgárság. Még csak mutatóban sem. A kettő tévedése Sztálinnak kedvezett, aki időben felismerte a helyzetet. Lenin végül nem élhette meg, hogy a Sztálin irányítása alatt álló pártvezetés a marxizmust egy, a proletár társadalomtól eltérő rendszer ideológiájává torzítja és szocializmus helyett egyfajta despotikus rezsimet hoz létre.

Hát így esett a jó szándék a szocialista világrend megalapozásakor. Mert bizony kár lenne tagadni, az együgyű II. Nyikolaj (vagy Miklós, kinek hogy tetszik) cársága idején a birodalom alattvalóinak élete maga volt a pokol, s az atyuska kipurcantása meglehetősen kívánatos volt. Amit Lenin és Trockij eltervezett, annak megvalósulása jobbított volna az emberek sorsán évszázadokra.

Én nem kétlem a politikai korrektség (továbbiakban PC = political correctness, politically correct) elve megalkotóinak jó szándékát sem, de az biztos, hogy számos és neves nagy elődeikhez hasonlóan ők is egy borzalmat szabadítottak az emberiségre. Nem tettek mást, mint lerakták az orwelli disztópia alapjait, bevezetve az emberi társadalomban az újbeszélt, amely egy olyan, vírusként viselkedő kommunikációs eszközkészlet, ami ránézésre egy nyelvnek tűnik, de valójában egy program, amely alternatív rémálomvilágot teremt az emberi faj elpusztítására.  

A politikai korrektség eredetileg egy nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. A politikai korrektség tehát nem a pártpolitikai szintéren érvényesül, hanem össztársadalmi értelemben vett korrektségként minden területen.

Számtalan példát tudunk a PC mindennapi használatára. Nem mondjuk például a négerre, hogy néger, hanem afroamerikainak nevezzük. Én nem tudom, a spanyol fekete (negro) miért sértőbb, mint az Afrikára való utalás, hiszen tudjuk, Afrikában feketék (negro) élnek. Véleményem szerint nem a szó bántó, amit mondunk, hanem az, ahogyan és amiért mondjuk.

Erről eszembe jut a nagyszerű Richard Pryor, afroamerikai színész egyik filmje, a Vaklárma. Ebben egy vak néger férfit játszik. A film egyik legjobb jelenetében a húga felrója neki, miért tesz úgy, mintha olvasna, miközben vak, mint egy denevér. „Ez csak agyrém, olyan, mintha fehérnek akarnád kiadni magadat.  – Mi az, hogy nem vagyok fehér? … Most szervezhetem át az életemet!”

Ugye, milyen vicces! Az már kevésbé, hogy a PC szerint a fekete rossz, de fehéret lehet mondani. Miért rossz a fekete, ha egyszer fekete? Miért mondunk mást, mint ami? Miért nem mondhatjuk a valóságot, miért kell sumákolni, hazudni helyette?

Állj! A PC értelmében nem mondhatjuk valakire, hogy hazudik, mert az udvariatlan. Tessék elhinni, ballibeárliséknál ordenárék vagyunk, ha a hazugot hazugnak nevezzük. Az más kérdés, hogy ők rutinszerűen hazugoznak le másokat, de nekik szabad, mert esetükben ez a haladást szolgálja, vagy mit. Úgy ám!

És már helyben is vagyunk! Orwell két olyan művet írt, amely a disztópikus társadalmat jeleníti meg. Az egyik a mostanában sokat emlegetett 1984, a másik az Állatfarm. Utóbbiról kevesebbet beszélünk, pedig, ha az előbbi lényegét, az „újbeszél”-t és az utóbbiét, a „minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek”-et egymásmellé tesszük, azonnal megkapjuk a balliberálisokat, vagy Amerikában a demokratákat.  Orwell vagy időutazó volt, vagy látnok.

Ugyanis a mai emberi társadalom legijesztőbb jelensége, ahogy a balliberálisok eltorzítják szavaink jelentését, hogy egy, a szó eredeti jelentéséhez hasonló virulens betűhalmazzal helyettesítsék, továbbá napi szinten nyilvánítják ki, hogy ők egyenlőbbek a többi egyenlő között.

Ott van az USA 45. elnökének, Donald Trumpnak az esete is. A fickó olyan kőgazdag, hogy megengedhette magának a ripacskodást a tévében. Persze, akkor még nem tudta, hogy vénségére elnök lesz belőle. Ez a férfiú elég szókimondó volt ahhoz, hogy a mindenre kapható nőkkel úgy beszéljen és bánjon, ahogy a mindenre kapható nőkkel szokás. Igen ám, de az egyenlőbbek a nők jogaiért is harcosan kiállnak. Ezért is vonultak ordítozva Amerika szerte, „Rape Melanie” feliratú táblákkal. A táblán olvasható szöveg jelentése annyi, hogy erőszakolják meg Trump feleségét.

Értjük az újbeszél logikáját? Valamit mondanak, de az ellenkezőjét teszik. Azt mondják, megvédik a nőket, miközben azt tervezik, hogy megerőszakoljanak egy nőt. És itt lép életbe az Állatfarm-hasonlat: megtehetik, mert ők csak az egyenlőbbek közé tartozó nőket védik meg, a közéjük tartozót. Aki nem a kasztjukhoz tartozik, azzal valamilyen formában mindig erőszakot akarnak tenni. Trump feleségét megerőszakolni, Trump baszódjon meg, Trump náci, Orbánt lámpavasra, stb.

E logika mentén cikkezett a hazai balliberális sajtó arról, hogy Orbán lánya megellett. Mert az ellés vagy nagyon szép szó, vagy nekem van igazam és ezek aljas férgek.

Tereljük el a szót picit a politikáról, mert a PC minden(re)ható. Így például szereti az abnormálist normálisnak, a természetellenest természetesnek nevezni.  

Kérem szépen, az úgy van, hogy a homoszexualitás az normális és természetes. Szerintük. Szerintem meg nem. Senki intimszférája nem érdekel, ergo a szexuális beállítottsága sem. Az más kérdés, hogy leszbikusoknak és homoszexuálisoknak nem engedném a gyermek örökbefogadását, illetve a párkapcsolatuk házasságnak nevezését. A gyermek örökbefogadását fölösleges indokolnom. A párkapcsolat törvényesítését viszont nem tiltanám, de nem nevezhetnék házasságnak. Ennyi.

A normális szavunk jelentése kb. az, hogy a standardoknak megfelelő, általános, szokványos. A homoszexualitás e kritériumoknak nem felel meg, tehát nem normális. Elfogadható, tolerálható? – természetesen! Csökkenti egy ember társadalmi megbecsülését, ha eltér a normától a szexualitásában? – Természetesen nem!

Akkor miért kell egy buzi Dumbledore a Harry Potterbe? Miért van férje az akciófilmben a legkigyúrtabb kommandós férfinak? Miért leszbikus Xéna? Még jó, hogy Darth Vader nem volt buzi, mert úgy nem lett volna Csillagok háborúja.

Miért fontos kiemelni az intimszférába tartozó nemi identitást, ami egyébként nem érdekel senkit? Hogy lesz ettől elfogadhatóbb maga a másság? Nemhogy nem lesz az, de kifejezetten irritálóvá teszi ez a tolakodó, rátukmáló zsibárusi metodika.

Megtoldva azzal, hogy ez bizony természetes. Mert miért? Isten egyértelműen nyilatkozott: férfi és nő szaporodjon. Az evolúció meg igazodott hozzá és tényleg csak az ellentétes neműek párzásából születik másik ember. Vagyis az a természetes, a homoszexualitás meg nem. Elveszek én ezzel valamit az érintett csoporttól? – dehogy! Nem is akarnék.    

S ha már nemi identitás, akkor a genderről se feledkezzünk meg! Ismerjük a viccet a gyerekét babakocsiban toló balliberális anyukáról? Odamegy hozzá egy néni és megkérdi: Kisfiú vagy kislány? Mire a válasz: majd eldönti, ha felnő! A baj ezzel a viccel csupán annyi, hogy ez már a valóság. A gender mozgalom a PC újbeszél virulens betűhalmazokkal támadó kommunikációs eszközkészletének legnagyobb szaporítója, tehát az emberi fajra a legveszélyesebb vírus. És egyetemi tanszék is van ilyen! Mega LoL

Természetesen ők is tiltakoznak minden korábbi tudományos, vagy napi szóhasználatban elterjed szó és kifejezés ellen, de ők előszeretettel okádnak ocsmányságokat bárkire, aki nem rajong az elmebajukért. Az meg külön szép, hogy amit tagadnak és elutasítanak, arról nevezik el szektájukat. A gender ugyanis „nem”-et jelent biológiai értelemben. Véleményük szerint férfinak és nőnek lenni nem biológiai eredetű, tehát nem születünk nőnek és férfinak, hanem csupán eljátszunk egy társadalom által tőlünk elvárt szerepet.

A szocializációt két szakaszra osztják: első szakasz a gyermekkor, vagyis a tanulás kora, második a felnőtt kor, azaz a színjátszás kora. Azonban a szocializáció ilyetén történő felosztása ostobaság, mert a szocializáció egy életünk végéig tartó tanulási folyamat. Viszont, ha az életünk végéig tanuljuk a szerepünket, akkor mikor lesz az előadás? Hm? Hát ez az! Egy egysejtű papucsállatka is tudja, hogy a gender mozgalom egy elmebaj, mégis vannak egyetemeken olyan tanszékek, amelyek ezt az elmebajt oktatják, tehát bárki diplomát szerezhet arról, hogy elmebeteg.

Most komolyan, ezek a marhák nem ismerik el, hogy a férfiak biológiai alkatuknál fogva tudnak piszoárba pisilni, a nők meg nem. Szerintük ez kizárólag egy ránk, mindkét nemre rákényszerített szerep, amit eljátszunk. Tényleg ez viszi előre az emberiséget?

Láthatjuk tehát, hogy a PC, mint jó szándék a pokolba vezető utat kövezi ki. Én elhiszem, hogy a szándék tisztán a világ jobbítására irányult, és egyetértek azzal, hogy a társadalom egyes tagjait meg kell védenünk, ha nemi identitásuk, vallásuk, politikai nézeteik, etnikai hovatartozásuk okán bántják őket, de az a metodika, aminek mentén ezt teszik, csak ront(ott) a helyzeten. Azért rontott, mert pont olyan opportunista senkiháziak uralják a folyamatot, mint egykor Sztálin volt, aki simán kilopta Lenin és Trockij közös gyermekét a bölcsőből, hogy szörnyet neveljen belőle.

Ma már látjuk ezeket a nagyra nőtt csecsemőket gügyögve rommá bombázni a világot, s közben bűzös békegalambokat eregetni a pelenkájukból. Ám, ha hagyjuk, felnőnek, és akkor igazi szörnyetegekké válnak. olyanokká, akik nem lamentálnak sokat a tőlük különbözők sorsát illetően.

Nem, nem azt sugallom, hogy el kell pusztítani őket. Inkább azt, hogy ne tanuljuk meg a nyelvüket, helyette emeljük mind magasabb szintre a miénket. Akkor különbség a másik oldalról is látszani fog.

„A társadalomban a lázadás szelleme csak azokban a csoportokban lehetséges, ahol a tényleges nagy egyenlőtlenségeket elméleti egyenlőség leplezi.”

/Albert Camus/